Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
2359 magyar nép versellátását az igényeknek megfelelően kell szervezni területi, országos vállalatokkal, illetve folyóir atokkal. Kinek szólnának ezek az előírások? Ha valakinek törvényben előírt kötelessége a szervezés, az csak egy hatóság, jobb hiányában a minisztérium lehet. És valóban: a javaslat szerint a miniszter gondoskodik az országos pedagógiai szakmai szolgáltatás okról, dönt a tankönyvjegyzékbe történő felvételről, gondoskodik a nevelésioktatási intézményekben folyó pedagógiai munka szakmai ellenőrzéséről, tehát egészen az iskolák szintjéig avatkozik be azok életébe. Ugye világos: tanszabadság van, csakhogy melyik tankönyv kap támogatást, hogy ki ad szakmai tanácsot, melyik pedagógiai elv a helyes, azt dönti el a hatóság, a miniszter. Az iskolaengedélyezés és finanszírozás, tehát az alapítás tervezett rendje is a tanszabadság korlátozását szolgálja. Az még elfogadh ató, hogy egy magániskola csak akkor kapjon állami támogatást, ha megállapodást köt az önkormányzati feladatok ellátására. Az azonban, hogy ekkor ingyenesnek kell lennie, csak abban az esetben fogadható el, ha az állami támogatáson kívül az önkormányzatit is megkapja. A törvénytervezetben vázolt két lehetőség helyébe hármas lehetőséget kellene állítani - mondjuk mi. Eszerint lehetne közfeladatot átvállaló magániskola, amely megkapja az önkormányzati kiegészítést is, s így ingyenes; lehetne közfeladatot csak részben átvállaló, amely csak a normatívát kapja meg, de szerződésben meghatározott mértékig tandíjat is szedhet; és végül lehet teljesen öntörvényűen működő, amely semmiféle támogatást nem kap. A tervezet lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzatok tulaj donában lévő nevelésioktatási intézmény tulajdoni vagy fenntartói jogát átengedje világnézeti alapon szerveződő fenntartónak. Köztudott, hogy világnézeti alapon az egyházi iskolák szerveződnek, a magán- és alapítványi iskolák zöme pedig valamilyen alterna tív pedagógiai rendszer alapján működik. Semmi nem indokolja ez utóbbiak kizárását ebből az említett lehetőségből, ha amúgy vállalják a közoktatási feladatok ellátását. Az ilyen megkülönböztetés teljesen érthetetlen és alkotmányellenes, ugyanakkor, sajnos, megfelel annak az eljárásnak, hogy a javaslat az egyházi és más, nem állami fordulattal több helyen is kiemeli az egyházi intézményeket, holott az Alkotmánybíróság döntése szerint az egyháznak nincs kiemelt szerepe más iskolafenntartókkal szemben. Ez a me gjegyzés természetesen megint nem az egyházak korlátozásának, hanem mások egyenlő jogainak biztosítását kívánja szolgálni. Az előttünk lévő tervezetből csak az következhet, hogy a magániskolák éppen olyanok lesznek, mint az államiak, önkormányzatiak, a sok színű, versenyképes, versenyre késztető választék nem valósulhat meg. Az iskolaalapítás a tanszabadság adott korlátozásával, a közoktatás egyeniskoláival az iskolaválasztást már nem kell korlátozni, az a javaslat szerint maradhat az eddigi keretek között. Másodikként említendő probléma az állami közoktatás világnézeti semlegessége. Itt, a Parlamentben, de más fórumokon is hosszas viták zajlottak ez ügyben, de a tervezet alapján mindez nem vezetett megnyugtató kormányelképzelés kimunkálásához. A világnézeti semlegesség e téren - mármint az oktatás terén - számunkra azt jelenti, hogy az iskola sem a szülőt, sem a gyereket nem kényszerítheti alkotmányellenesen arra, hogy világnézetét megvallja. Amikor a szülő a gyerekét elküldi az iskolába, akkor nyugodt lehet afelől, hogy ott senki nem fogja a szülői ház világnézetétől idegen világnézetre nevelni. Megismertetik a gyerekkel a rivális álláspontokat, ideológiákat, világnézeteket, de nem akarják a tanulókat egyiknek sem megtéríteni. A csoportokat és a foglalkozások at úgy szervezik, hogy egyetlen tanuló se tapasztalhassa meg a kisebbséghez tartozás kirekesztésre vagy kirekesztődésre alkalmas érzését. Látható, ez - szemben minden más beállítással - nem azt jelenti, hogy maga a pedagógus semleges, hiszen ő élhet alapjo gával, a lelkiismereti szabadsággal. Ez csak azt jelenti, hogy a világnézetére nem téríthet. Ha életét nem tudja térítés nélkül elképzelni, akkor lehetősége még
