Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
2357 kapkodó munkával jó esélyt látok arra, hogy e törvényt még ebben a törvényhozási félévben elfogadhassuk. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a törvény tervezetet több alkalommal megtárgyalta és azt elfogadásra ajánlja valamennyi parlamenti frakció számára. Kinyilvánítjuk azon meggyőződésünket, hogy a törvénytervezet elfogadása által olyan iskolareformot hajthat végre az ország, amely megszilárdítja hazán kban a polgári demokráciát, biztosítja az egyetemes és nemzeti műveltség továbbvitelét, miközben nem feledkezik meg Európába való igyekvésünkről sem, amely mindezekkel együtt lakóinak boldogulását is szolgálja. Felszólalásomat Eötvös Józseffel szólva kezdt em, hadd zárjam az ő gondolataival is: "Nem akarom, hogy a tudomány Magyarországon karácsonyfamódra állíttassék fel, ékesítve mindenféle csecsebecsékkel, különben pedig arra teremtve, hogy elszáradjon. Én azt akarom, hogy a fa gyökeret verjen a hazában. Én tehát, amit akkor mondtam, ismétlem most, első és legfőbb kötelességemnek tartottam mindenekelőtt a népnevelésre fordítani figyelmemet." Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Pető Iván, a Szabad Dem okraták Szövetségének vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Pető Iván az SZDSZképviselőcsoport nevében PETŐ IVÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatás, értve ezen annak rendszerét és tartalmát egyaránt, minden társadalomban az alapvető in tézmények közé tartozik. Nyilvánvaló, egy alapvető intézmény működési rendjébe belenyúlni, jövőjét hosszabb távon meghatározni csak a lehető legszélesebb egyetértésre építve lenne szabad. Másodlagos, hogy egy kormányzat ezt az egyetértést széles körű előké szítő viták során, a szakma támogatottságának biztosításával, vagy ezt részben helyettesítő, mondjuk, kétharmados parlamenti többséggel szerzie meg. Ha szándékában állt a kormányzatnak e széles körű támogatottság megszerzése, most, a közoktatási törvényja vaslat tárgyalásának kezdetén nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük: ez nem sikerült eddig. Ennek ismeretében foglalkozom elsőként az oktatási törvényjavaslat előkészítésével, és csak ezután térek ki magának a javaslatnak öt, átfogóbb tartalmi problémájár a. A javaslat előkészítésének utolsó másfél éves szakaszában hol nyilvánosságra hozott, hol kiszivárogtatott tervezetek keringtek az országban, és ezekről a soha nem tudni hányadik változatokról jelentek meg újságcikkek, rendeztek helyi fórumokat. Hivatalo s egyeztető tárgyalások egyetlenegyszer indultak a másfél év alatt, de ma már senki nem tudná megmondani, hogy ezek félbemaradtake, vagy esetleg eredménytelenül értek véget. Mindenesetre egy biztos: egyetértés a törvénytervezet főbb kérdéseiben a pedagógu stársadalom képviselői, a végrehajtásban döntő szerepet játszó önkormányzatok vagy a Parlamentben helyet foglaló pártok között - melyek ígyúgy mindenképpen meghatározó szerepet játszanak az ország jövőjének formálásában - nem jött létre, mert a kormányzat ezt nem tartotta fontosnak. Az SZDSZ ezért - és persze azért, mert kevés esélyét látjuk, hogy a javaslatban tisztázatlan alapkérdésekben a parlamenti vita során megteremtődhet a szükséges egyetértés - nem tartotta a törvényjavaslatot általános vitára alka lmasnak. Ugyanakkor tudjuk, a magyar közoktatásnak szüksége van törvényre; a pedagógusok és a szülők is igénylik ezt. Tudjuk, az elmúlt három év bizonytalanságával sikerült olyan helyzetet teremteni, hogy a legtöbben már úgy vélekednek: legyen már valamily en törvény; legalább ezen essünk túl! Mert, sajnos, tapasztalatból azt is sokan tudják, hogy egy törvény betűje önmagában úgyis keveset mond, hiszen például a tavaly júliusban életbe lépett közalkalmazotti törvény bértáblázatának hatálybalépését éppen a kö zoktatási törvény mostani tervezetével kívánják 1995re halasztani.
