Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KARSAI PÉTER, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
2354 gazdasági és morális hanyatlást megállítani, akkor európai integrációs törekvéseink csak a vágyak kategóriájában maradhatnak. Praktikusan nézve: sürgősen el kell sajátítani azokat az ismeretek et, jártasságokat, készségeket, viselkedési normákat, amelyekkel felkapaszkodhatunk a sokat áhított európai vonatra. Ne legyen illúziónk, a potyautast előbbutóbb leszállítják a vonatról, így jobb, ha a jegyváltáson törjük a fejünket. Márpedig a jegypénztá rhoz is csak a gazdaság, a társadalom, az oktatás sikeres átalakítása esetén engednek bennünket, s még akkor sem biztos, hogy nem késsük le a csatlakozást. Tehát összegezve, a lenni vagy nem lenni kérdése ez: sikerüle a társadalom széles rétegeivel felism ertetni a használható, eladható tudáshoz fűződő alapvető érdekeit vagy sem, illetve sikerüle nekünk, törvényhozóknak olyan törvényi kereteket alkotni, amelyek megnyitják az utat az ezredvég kiművelt emberfői számára. Így tehát a mai napon nem kis fába vág juk a fejszét, tisztelt képviselőtársaim, olyan törvények megalkotásába fogunk most, amelyek reményeink szerint évtizedekre hatnak. Az elmúlt két év jogalkotásában számos olyan törvény született, amely nélkülözhetetlenné és szükségessé teszi az oktatásügy mielőbbi szabályozását. Csak a legfontosabbakat sorolom. Az Alkotmány biztosítja a tanszabadságot és a tanítás szabadságát, a szülőknek azt a jogát, hogy a gyermeke neveléséről szabadon rendelkezhessen. Az 1991. évi XX. törvénnyel összhangban rendezni kell a közoktatási intézmények fenntartásáról, az intézmények finanszírozásáról, továbbá az intézmények működésével kapcsolatos hatáskörök és döntési jogkörök kérdését. Az egyházakról szóló törvény megszüntette az állami iskolafenntartás monopóliumát, és nő a nem önkormányzati iskolák száma. A korábbi szakmai irányítás megszűnt, jelenleg az iskolák szakmai felügyeletét jószerével senki sem látja el. A központi tantervek megszűnése az iskolarendszer zűrzavarát idézte elő, helyenként máris anarchikus állapotok ur alkodnak. A közalkalmazottak jogállásával és a Munka Törvénykönyvével összhangban rendezni kell a pedagógusok jogállását. A Magyar Köztársaság csatlakozott a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989ben hozott egyezményhez, így annak előírását is érvénye síteni kell. De ugyanígy az európai normáknak megfelelően rendezendő a nemzeti és az etnikai kisebbségek oktatásának ügye. Nagyjából ezek volnának a jogállamiság elvéből fakadó törvényalkotási kötelezettségeink "formai" indokai. És most nézzük, melyek a sz erkezeti és tartalmi átalakítás általunk is legfontosabbnak ítélt területei. Az óvodánál kell kezdenünk. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy feladatának, rendeltetésének ma is a leginkább megfelelő intézménytípussal van dolgunk. (11.10) Legfőbb teendőnk a fina nszírozás megfelelő szintű biztosításában van, hogy meggátoljuk az intézménytípus ellehetetlenülését. Az ötéves kortól kezdődő kötelező beiskolázást támogatjuk. A legfontosabb változást a 16 éves korig tartó alapoktatás felfuttatása fogja okozni az általán os iskolai képzésben. A megnövelt iskoláztatási idő indukálhatja a következő kedvező változásokat. Az alsó tagozat, tehát az első négy osztályok ismét betölthetik az eredetileg nekik szánt funkciójukat, azaz levetkőzve felső tagozatos allűrjeiket, biztonsá ggal megtaníthatják az írást, olvasást, számolni tudást, azaz a kulturális alapkészségeket. Ugyanígy szükséges és lehetséges az elemi fokozat újjáélesztése a kistelepüléseken is. Át kell gondolnunk azt is, hogy a tízéves kötelező iskolázási szakaszt milyen részekre tagoljuk. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy a leginkább biztos pont a 16. életév végén leteendő vagy letehető alapvizsga. Elvileg eddig a pontig minden magyar diáknak el kell jutnia, természetesen a követelmények függvényében jó vagy kevésbé jó szinten. Arról ma már kevés szakértő vitatkozik, hogy az első négy osztály valójában egy elemi szakasz kell, hogy legyen, amelynek főbb feladatait már az előbbiekben vázoltam. Így az igazi dilemmát a 10től 1618 éves korig való iskoláztatás okozza. De mi ért is?
