Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KARSAI PÉTER, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
2355 Az elmúlt években egyremásra alakultak az országban a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok. E törekvésekben nem nehéz felismerni a szándékot, a nyújtott középiskolai évek alaposabb tudást adhatnak az egyetemre készülő diáknak, így a kiélezett versen yben az ide járó tanulók biztosabb és több tudásra számíthatnak a felvételin. Az előképzésre való törekvés szándéka is tetten érhető e gimnáziumi fajták megindításában. Az ellentmondást és a szándékukkal ellentétes folyamatot az okozza, hogy az évfolyamok bővítésével - tantermek hiányában - az iskolák áteresztőképessége - már csak az épületadottságok miatt is - csökkenne. A nyolcosztályos gimnáziumból esetleg csak feleannyi diák tud érettségizni, mint a négyosztályosban. Mi pedig éppen azt szeretnénk, ha a jelenlegi érettségizettek aránya közelítene az európai átlaghoz. E dilemma feloldására - véleményem szerint - talán alkalmas lenne az egységes érettségi vizsga megkövetelése, amelyhez ugyanúgy lehet eljutni a négyosztályos, mint a hat, nyolcosztályos gimn áziumi és szakközépiskolai tanulmányok végén. A "drámai" átalakítás a szakképzésre vár. A jelenlegi állapot több mint aggasztó, hihetetlen nagy ráfordítással, de alacsony hatásfokkal képeznek ma szakmunkásképző iskoláink. Pedig ebben az iskolatípusban fol ytatja tanulmányait az általános iskolát végzett tanulók több mint 30%a. Sajnos azonban, sok esetben csak folytatná, hiszen a képzés során egyharmaduk kihullik az iskolából, s a másik harmad sem tanult szakmájában helyezkedik el, tehát folyamatosan pótlód ik a szakképzetlen munkanélküliek hada. Csak megjegyzem, ha valami csoda folytán a mai naptól egyetlen szakképzetlen fiatal sem hagyná el az iskolát, akkor is tíz évre elegendő betanított- és segédmunkáskéz áll a nemzetgazdaság rendelkezésére. Tisztelt kép viselőtársaim! Az elmúlt évek közoktatási vitái eredményeképpen ma a törvényjavaslat kérdéseinek túlnyomó többségében egyetértés alakult ki a vitázó felek között. Ezekre most nem kívánok kitérni, csak arra szorítkozom, hogy a még mindig vitás pontokban öss zegezzem az MDFfrakció álláspontját. Először tehát az iskolák világnézeti semlegességéről. Valószínűleg kevesen vitatnák e teremben azon állításomat, hogy az elmúlt négy évtizedben iskoláink fő célkitűzése a materialista világkép és a szocialista embertíp us kialakításának direktívája volt. Ezen elveket tükrözték a tantervek, tankönyvek; az iskola szinte minden megmozdulását át meg átszőtte az ideológia, az úttörőcsapattól a KISZen keresztül egészen az Éneklő Ifjúság mozgalomig. Ha ez a direktíva megvalósí tható lett volna, ma minden 50 év alatti magyar állampolgár materialista gondolkodású lenne, és viselné magán a szocialista embertípus jellemző vonásait. De nem így történt. Úgy látszik, a kívánalmak parancsra mégsem teljesülnek, és azért nem, tisztelt kép viselőtársaim, mert a fő ideológusok nem tudták azt elérni, hogy miután a pedagógus becsukta maga mögött az osztályterem ajtaját, ott mégiscsak az történt 45 percig, amit a nevelő fontosnak és igaznak tartott, és nem pedig az, amit az ideológusok szerettek volna, legalábbis többségében. Erre nyugton lehet számítani, mostani vitáinktól függetlenül, a következő évtizedekben is. A semleges világnézet mint cél kitűzése tehát az iskolák elé, éppoly képtelenség, mint volt az előző évtizedek iskolapolitikája. Megv alósíthatatlan. El kell fogadnunk, hogy iskoláinkban tanítanak különböző vallású és világnézetű pedagógusok, akiket nem lehet saját meggyőződésük ellen fordítani semmilyen semleges ideológia ürügyén. Az iskola semlegessége éppenséggel a sokszínűség eredője ként valósulhat csak meg. Azzal természetesen magam is egyetértek, hogy a felekezeti iskolák kivételével semmilyen ideológia sem kaphat kitüntetett szerepet az oktatónevelő munkában, de biztos az, hogy létezik a nagy többség által elfogadható közös értékr end, amely mentén tanítványaink felnőhetnek. Ezen értékeket, célkitűzéseket majd a NATban, a Nemzeti Alaptantervben kell rögzíteni. Az eddigi alaptantervpróbálkozások és viták azt bizonyítják számomra, hogy a legélesebb ellentétek éppen e tárgyban várhat ók, hiszen ez a dokumentum szabályozza az oktatásnevelés tartalmi
