Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KARSAI PÉTER, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
2353 Újból Eötvös lett a közoktatási miniszter, és a 148 paragrafusból álló javaslatából a radikálisok és konzervatívok közötti nagy harcok és módosítás után megszületett az 1868as XXXVIII. törvénycikk, azaz a népiskolai törvény, amely azután hár omnegyed évszázadon át irányított, hatott a népiskolák mindig is keserves útján. Az egyházi iskolák mellé megteremtette a hatosztályos közös népiskolát, az ingyenes oktatást, a 612 éves kor közti tankötelezettséget, a lányokra is kiterjesztve. Az iskolasz ervezés költségét az önkormányzatokra bízta, ahol nincs felekezeti iskola, tanítási nyelvként az anyanyelvet jelöli meg, de mellette kötelezővé teszi a magyar nyelv tanítását, a magyar anyanyelvű iskolában pedig a németet. E törvénynek főleg a századfordul óra jól érzékelhető hatásai; gyorsan szaporodtak az iskolák, eredményesebb lett a beiskolázás, emelkedett a tanítás színvonala. Megszilárdul a hatosztályos elemi népoktatás, és a négy év után belőle kiágazó egyéb oktatási forma, például a gimnázium, a polg ári iskola. Az első világháború anyagi és emberveszteségei, aztán a ránk oktrojált trianoni szerződés okozta nyomorúság miatt a két háború közötti magyar társadalomnak sajátos célokért kellett küzdenie. Egyszerre kiállni a határon kívülre szorult magyar la kosság jogaiért, visszatérítéséért, dolgozni a gazdasági fellendüléséért, és közben haladni a mindinkább felgyorsuló általános kulturális és technikai fejlődéssel. S mindezt meglehetősen rövid idő alatt, roppant hátrányos indulóhelyzetből. A társadalom eze knek a kihívásoknak csak egy, céljában, tartalmában és szervezetében új iskolarendszerrel tudhatott megfelelni. Erre szolgált a gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter nevével jelzett, 1924ben indított iskolareform. Leglátványosabb és talán leghasznosabb eredménye 5000 tanterem és tanítói lakás építése, elsősorban az elmaradott alföldi tanyavilág felzárkóztatása. Ezzel együtt folyt a fiúközépiskolák és a tanárképzés reformja, majd a lányok középfokú nevelésének elősegítése. A régi iskolatíp ust, a polgári iskolát újra feltámasztották, a húszas évek második felében minden valamirevaló nagyközségben megszervezték. S mindezeket betetőzte a külföldi ösztöndíjak sokaságának alapítása. Ugyanez a reform 1924ben a középiskolát há rom nagy csoportra osztotta: humán gimnázium, reálgimnázium és reáliskola. Az 1934. évi XI. törvénycikk alapján aztán létrejöttek az egységes, magyar világnézetet szolgáló egységes gimnáziumok. Ezek nyolcévesek voltak, a polgári iskolából különbözetivel le hetett a negyedik vagy ötödik osztályba átlépni. 1945 után néhány évig demokratizáló és egységesítő törekvések érvényesültek mind a társadalomban, mind az ismét átszervezésre kerülő oktatásban. Az 1948as iskolaállamosítás nemcsak tartalmi és világnézeti v áltozásokat hozott, hanem egységessé tette a középfokú oktatást is. Az addigra kialakult nyolcosztályos általános iskolák fölé a négyéves középiskolák kerültek reál- és humán tagozattal. Az itt érettségizőket az összes egyetemre felvehették, ha származásuk rendben volt. Az ipari képzés súlypontja a kisipari gyakorlatról a kéthárom évfolyamos ipari szakiskolákra és a négyéves szakiskolákra, a technikumokra tolódott át. Iskoláink 1951től hivatalosan is törvénnyel kihirdetett szocialista jellegű iskolák lett ek, szocialista típusú embertömegeket lettek volna hivatva nevelni. Most már tudjuk, lehetetlenre vállalkoztak. 198990től ismét merőben új társadalmi, gazdasági és politikai rend megszervezéséhez fogtunk. Ezek az új célkitűzések ismét az iskolák tartalmi és szervezeti átalakítását hozzák magukkal, a történelem vázolt tanúbizonysága szerint szükségképpen. Tisztelt Országgyűlés! Mint a történelmi áttekintésből is kitetszik, az egyes törvényhozási folyamatok mindig sorsfordító időkhöz kötődtek. Vajon ma ilye n időket élünk? A válaszunk egyértelműen igen. Megújult oktatás, nevelés nélkül nem lehet a jelenlegi gazdasági és politikai csődből kilábalni. Magyarország jövője az óvodákban és az iskolákban fog eldőlni. Mert azt azért világosan látnunk kell, ha rövid i dőn belül nem tudunk átlendülni a holtponton, azaz nem tudjuk a
