Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
2301 és nehéz gerinctúra után, amelyik foly amatosan, de lassan emelkedett. Eljutottunk egy olyan szintre, ahol elénk mered egy hatalmas szikla, és most választanunk kell, hogy megmásszuk vagy ne másszuk meg. Szeretnék utalni arra, hogy mindkét magatartásra találunk utalást legszentebb nemzeti énekü nkben, a Himnuszban. Igen, még szlogen is származik abból, hogy valaki úgy néz ki, mint a Himnuszban a balsors. Vannak a balsorsnak emberei és hírnökei, vannak a balsorsnak hirdetői, akik azt mondják, hogy most már elég a nagy bajokból, a megviseltetésből. A balsors emberei mindig a népre szoktak hivatkozni, és mégis azt hiszem, hogy lebecsülik a népet akkor, amikor szociális demagógiából egy kényelmes és széles utat kívánnak építeni, széles utat, amely a pokolba visz. (Moraj a bal oldalon.) Én most azokat szólítom itt, ebben az országgyűlési teremben és az országban, akik mindig szívesebben és hangosabban énekelték a Himnusznak víg esztendőért fohászkodó sorát. A víg esztendő emberei hisznek és bíznak a jövőben. A víg esztendő emberei tudják, hogy érdemes v állalni a sziklamászást egészen a csúcsig, tudják, hogy megfeszített munkával és tudatosan vállalt áldozatok árán kikényszeríthető a sorstól a víg esztendő. A víg esztendő emberei nem szoktak a népre hivatkozni, mert a népből származnak és hozzá tartoznak, és nagyon jól tudják, hogy ez a nép igenis elég érett ahhoz, hogy a mára értelmezze azt az evangéliumi mondást, amely azt mondja: "Nem mind az, aki mondja Uram, Uram, megy be a mennyek országába, csak aki cselekszi az Atya akaratát." (Zaj a bal oldalon.) Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjenek meg néhány, valójában az ügyhöz tartozó, mégis meglehetősen szubjektívnek tűnő megjegyzést. Amikor a miniszterelnök úr kipécézett engem erre a posztra… (Zaj, moraj a bal oldalon.) … egyesek azt harsogták… (Kö zbeszólás a bal oldalról: Ajjaj!) … hozzá kell tennem, elég hangosan, mert New Yorkban és Washingtonban is hallották ezt a harsogást, hogy azért helyezi az MDF egyik erős emberét a pénzügyminiszteri posztba, hogy az majd hangulatjavító intézkedésekkel, a gazdaságba pénzt pumpálva, mesterséges élénkítéssel kedvező klímát fog teremteni a választásokhoz. (Zaj. - Torgyán József: Erre nem gondoltunk!) Fűnekfának nyilatkoztam akkor, hogy tényleg nem azért jöttem, hogy felbontsam a törvényt, hanem hogy beteljesí tsem azt. Nem hitték. (Zaj, moraj a bal oldalon.) Majd most, amikor ezt a csomagot önök felbontják elemeire, megállapíthatják, hogy bizony ebben sokkal kevesebb a mézesmadzag, mint a keserű pirula. Szánalmasan silány és sunyi hazug lennék, ha azt mondanám, nem lennék nagyon boldog, büszke és nyugodt, ha az ország választópolgárai 1994ben a Magyar Demokrata Fórumot és lehetséges koalíciós partnereit bíznák meg négy esztendőre az ország szolgálatával. Ez valóban fontos kérdés. Van azonban valami, ami ennél m égiscsak sokkalta fontosabb. Kölcseyvel vallom: "A haza minden előtt!" (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Amikor megköszönöm pénzügyminiszter úr nagy jelentőségű felszólalását, (Zaj, moraj a bal oldalon.) két kérésem van. Az egyik mindjárt pénzügyminiszter úrhoz. Felszólalásában elhangzott, hogy több törvénykezdeményező lépést kíván tenni. Nagyon kérem, hogy ezeknek időzítésekor gondoljon a törvényhozás teherbíró képességére és arra a körülményre, hogy az ütemezés az évszak ok haladásával is számoljon. (Derültség, zaj.) A második kérésem képviselőtársaimhoz szól. A mai napra többen jelentettek be napirend előtti felszólalási igényt. Én sorban szólítani fogom a jelentkezetteket, de azt kérem, hogy aki teheti, jelezze, ha halas ztani tudja felszólalását. Elsőként Kuncze Gábor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről kíván szólni. Napirend előtti felszólaló: Kuncze Gábor (SZDSZ)
