Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
2300 problémájának megoldásában ez az a zóna, ahol számíthatunk arra, hogy gazdasági növekedés esetén a létszámnövekedésből a munkanélküliség csökkenését remélhetjük. Kérem, a technika ma már olyan szintű, hogy olyan nagys ágrendű beruházások vannak, mint a pár héttel ezelőtt aláírt Audi - amilyen léptékű beruházás tíz év óta nem indult Magyarországon , amely a teljes kifutása esetén 1000 munkahelyet létesít. Itt, kérem, a világ pénzét be lehet fektetni - a végén eljutunk a z automatizált gyárig, ahol egy jól képzett technikus megnyomja a gombot: és az egy munkaerő … (Dr. Torgyán József: Már megnyomtátok!) Ezzel szemben a kis- és középvállalkozások a korábbi évek adatai szerint a munkaképes lakosság 6065%át szívták föl… Kér em, most, hogy Bonnban jártam, Waigel pénzügyminiszter úr arról tájékoztatott, hogy Németországban ma a munkavállalóknak már 80%a ebben a szektorban dolgozik. Világos: itt lehetővé kell tennünk, hogy megszűnjék az érdekeltség a feketemunka irányában, és o lyan kedvezményeket teremtsünk a munkanélküliek foglalkoztatásában, ami nem jelent ellenérdekeltséget a kis- és középvállalkozóknak, az ő mozgásterüket, az ő bővülésüket és növekedésüket fogja szolgálni. A másik kérdés, ami nagyon központilag esett minden szinten és minden fórumon egyeztetésre: a hitelkonszolidációs rendszernek mint olyannak a megoldása. Itt nemcsak arról van szó, hogy a bankokból kiszedve egy rossz portfóliócsomagot, magukat a bankokat privatizálható állapotba hozzuk, profitstabilitásukat nagymértékben helyreállítsuk, hanem - mint ahogy ezt Thalwitz úr, a Világbank alelnöke közölte - csak akkor érdekeltek a hitelkonszolidációs rendszer kemény előrevitelében, ha ez együtt jár azoknak a vállalatoknak a reorganizációjával, amelyek ezzel a ross z hitellel érintettek. (15.40) A világbanki program tehát banki portfoliótisztítás és vállalati reorganizáció egyidejűleg, és ezt a Világbank megfinanszírozza számunkra. Ezért volt alapvetően lényeges, hogy a Nemzetközi Valutaalappal megegyezésre jussunk, mert ez előfeltétele volt ennek. A hitelkonszolidáció tehát a gazdaság növekedésének ma az egyik alapvető feltétele, mert ez kétségtelenül megteremti annak lehetőségét, hogy csökkentsük a bankok kockázatvállalását a hitelszférában, ez más szóval azt jelen ti, hogy az irracionálisan magasnak tűnő kamatmargeok és maguknak a hiteleknek a magas kamatai végre reálisan csökkenésnek induljanak. Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy korábbi ígéreteinknek és szándékunknak megfelelően javasolni fogjuk, hogy 1994 . január 1től szűnjék meg a vállalatok kötelező befizetése a műszaki fejlesztési alap hozzájárulása címén. Tesszük ezt anélkül, hogy az innovációra fordított pénzek összegét csökkenteni kívánnánk, a vállalati terheket kívánjuk ebben a zónában csökkenteni. Végül pedig világos jelzést szeretnénk adni a gazdasági szférának, hogy ezek a reformok a gazdasági növekedést, és ezen keresztül az államháztartás reformját azon az úton is szolgálják, hogy ne a gazdálkodó szféra legyen alapvetően a teherviselő eleme enn ek az országnak. Ezért ha kis léptékben is, de jelzésértékkel szeretnénk üzenni a gazdaságnak akkor, amikor bejelentem, hogy a társasági adó mértékét '94. január 1től a 40%ról 38%ra kívánjuk csökkenteni. (Zaj. - Torgyán József: De jó szívetek van!) Jelz em, hogy az Egyesült Államokban Clinton úr most határozott el egy 4%os emelést, ugyanilyen mértékű nagyságrendre. Most mondhatjuk, hogy utolértük Amerikát! (Zaj a bal oldalon. - Torgyán József: Cseréljünk! - Derültség.) Nem hiszem, hogy cserélni szeretnén k, Torgyán úr, én láttam a kimutatásokat a 35 millió hajléktalanról és munkanélküliről az Egyesült Államokban, és láttam a Fehér Ház előtt kígyózó, ingyenkonyhán papírtányérban ételt kapó százaknak a sorait, nem kívánom, hogy cseréljünk. (Zaj. - Torgyán Jó zsef: Én se erre gondoltam!) Tisztelt Ház! (Orbán Viktor: Nem lehet mégis? - Általános zaj.) Én úgy érzem, hogy a magyar gazdaság és a magyar társadalom egy nagyon világos, lényeges ponthoz érkezett, egy nagyon hosszú
