Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 11. kedd, a tavaszi ülésszak 30. napja - A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György):
2209 Köszönöm. Megadom a szót Tardos Mártonnak, a gazdas ági bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Felszólaló: Tardos Márton, a gazdasági bizottság alelnöke TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság alelnöke: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Egyetértek Balsai miniszter úr azon megállapításával, hogy a Polg ári Törvénykönyv módosítása - és lényeges módosítása - egy alapvető kérdés, ami az egész ország életét meghatározza. Egyetértek azzal is, hogy azok a kérdések, amikkel most a javaslat foglalkozik, fontos kérdések; a gazdasági bizottság az általános vita ke retében megtárgyalta, és az előterjesztést - melynek tárgyalását indokoltnak és szükségesnek tartja - jónak tartja arra, hogy a tárgyalás elkezdődjék. Ennek ellenére néhány megfogalmazott fönntartást el szeretnék mondani: Nem látszik szerencsésnek, hogy a nonprofit tevékenység, az alapítványalapítási tevékenység polgári jogi kérdéseit úgy tisztázza vagy próbálja tisztázni ez a törvényjavaslat, hogy a közjogi és pénzügyjogi kérdéseket nem veti föl. Ezek a problémák, amik itt tárgyalásra kerülnek, nagyon szor osan összefüggnek közjogi és pénzügypolitikai, pénzügyjogi kérdésekkel, amelyeket lehet, hogy nem kell tárgyalni részleteiket illetően, például az adózás mértékét illetően, de az adózással kapcsolatos összefüggések tekintetében úgy vélem - és úgy vélte a b izottság , hogy föltétlenül tárgyalni kellene. Miről van szó? Arról van szó, hogy általában magánpénzek alapítványokba kerülnek, vagy nonprofit intézmények rendelkezésére állnak, amelyek azt - a kuratóriumok, a vezetőtestületek döntései alapján - célszerű en felhasználhatják, különleges adókedvezmények figyelembevételével. Fontos dolog, hogy ilyen intézmények létrejöjjenek, hiszen így a polgároknak sokkal szélesebb beleszólásuk van az életbe, mint hogyha minden a költségvetésen keresztül történne. Igen ám, de tudni kell, hogy milyen módon kerülhet ide tőkeeszköz. Amikor magánszemélyeket korlátozok abban, hogy hogyan vihetnek be egy közalapítványba pénzt, és ebben adókedvezményt adok, akkor tulajdonképpen az adókedvezmények kérdése az egyedüli kérdés, amiről az Országgyűlésnek, a törvénynek dönteni kell. Amikor azonban állami vagyon kerül ilyen alapítványokba, akkor ez tulajdonképpen a privatizációnak egy sajátos része, és erről különleges módon kell dönteni - és ez a kérdés az előterjesztésben nem is vetődik föl. Ez veszélyes, politikailag érzékeny kérdés, amelynek a szabályozását a vita során együttesen el kell intéznünk. A másik fontos kérdés, hogy ha egy ilyen intézmény gazdálkodik, akkor ugyancsak adókedvezményeket élvez - de nemcsak adókedvezményeket, han em lehetőségeket is kap arra, hogy adókedvezménynyel alapba került pénzeket föléljen. Úgyhogy a kuratóriumok jogát ebben a vonatkozásban is az ország, a nemzet érdeke szempontjából korlátozni kell, és ennek a törvénynek gondoskodnia kell arról, hogy ez a k orlátozás bekövetkezzék. Miről van szó? Arról van szó, hogy ha alapítványi pénzeket egy alapítvány nem tőkeeszközként használ, és nem a jövedelmét, illetve a jövedelméből kapott adókedvezményt használja föl az alapítvány tevékenységének a finanszírozására, akkor nemzeti vagyont él föl, nemzeti vagyont von ki a gazdaság vérkeringéséből, és ezzel az ország gazdasági helyzetét gyöngítheti. Hogy milyen mértékben és mikor szabad ilyen módon élni ezekkel az eszközökkel, az egy szabályozásra váró kérdés - és ennek a szabályozásával a törvénynek foglalkoznia kell. A fentiek elmondását azért tartottam szükségesnek, mert a gazdasági bizottság vitája alapján úgy gondolom, hogy ezekkel a kérdésekkel a tisztelt Háznak a későbbiekban a vita során, a részletes vita során f oglalkoznia kell, és ezekre - konkrét javaslatok formájában - még vissza szeretnék térni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megadom a szót Géczi Józsefnek, a mezőgazdasági bizottság előadójának.
