Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
2184 meggyőződésem, hogy a magyar nemzetet éppen az teszi magyar nemzetté, hogy a horvát Zrínyi Miklós, a szerb Damjanich János, a német Herman Ottó, a zsidó Szerb Antal, a magyar cigányság évszázadok során oly sok kiváló képviselője éppúgy magyar, mint az a maroknyi, aki esetleg föltételezi magáról, de bizonyítani nem tudja, hogy Árpáddal lovagolt be Vereckénél a hágón. (Derültség és szórványos taps a bal oldalon.) És akkor most csak néhány nevet emeltem ki - a magyar nemzet a horvátok, a szerbek, a németek, a zsidók, a cigányok százezrei nélkül nem lenne magyar nemzet! Nem lenne ez az ezeréves nemzettest! És azért teszem ezt ma mégis, azért hivatkozom ilyen dolgokra, mert szeretném képviselőtársaimat felkérni a rra, hogy ne tegyük meg ugyanazt a hibát, amit például 184041ben megtettünk, őseink megtettek, és amiről a magyar történelemben olyan keveset beszélnek, amikor először, demagóg módon, azt állították, hogy Magyarországon egy politikai nemzet van, és az a magyar. És ezt az állítólagos érvet éppen nagyon jó magyarokkal szemben alkalmazták egy heroikus, de mégis a nemzet romlásába vivő politika útján. Ne tegyük ugyanezt! A magyar Kormánynak 1993ban egyetlen vezérfonala lehet minden külpolitikai döntésnél, am ely a magyarságot érinti: az, hogy ez az összmagyarságnak jóé, és jóé a bizonyos érintett területen élő magyarságnak. Márpedig demokratikus, legitim szervezetek létezése esetében senkinek, különösen egy demokratikusan választott parlament képviselőinek n incsen joga az ilyen módon kiválasztott vezetők véleményét kétségbe vonni! (Dr. Torgyán József: Ez nem igaz!) Kérem szépen, aki a történelemről beszél, a közelmúlt történelméről… Ki merte volna a 30as években kétségbe vonni például a Bethlen György vezett e Erdélyi Párt véleményét mint az erdélyi magyarság véleményét? Hát akkor miért más 1993 májusa? Miért nem fogadhatjuk el most az ugyanolyan nehéz vívódások után kialakított kárpátaljai, demokratikusan legitimált magyar szervezet vezetőinek véleményét? Min t ahogy mi is mindnyájan magunkkal - mint ahogy az elnöklő alelnök úr olyan kitűnően mondotta , megvívtuk magunkkal ezt a csatát. Mert mindannyiunkban ott vannak ezek az érzelmek. Kérem szépen, én elég sokat jártam Kárpátalján, és pont ezzel a kérdéssel k apcsolatban is megkérdeztem jó néhány embert. Eltérő vélemények mindig lesznek. Azért tértem Bethlen György és az Erdélyi Párt példájára, mert 1930ban is, ha megkérdezték volna akkori elődeink Bethlen György és az Erdélyi Pártot, hogy mi a véleménye, lett volna egy döntő többségi vélemény, és lett volna jó néhány ettől eltérő vélemény. De kérem szépen, ez a szép a demokráciában! A többség igenis, ilyen körülmények között legitimál, az egész érdekében fölszólal! Ne tegyünk úgy, hogy azok a jó magyarok, akik nagyon hangosak, mert általában a politikában, de különösen a magyar történelemben a hangerő és a valódi hatékonyság fordított arányban állnak egymással. Sajnos, legalábbis utolsó 200250 év történelmünkre ez áll, de valószínűleg kezdhetnénk már a török i dőktől… Tehát, hölgyeim és uraim, nem egyedülálló helyzet, hogy ilyen nehéz kérdéssel vívódik a magyarság grémiuma, ez esetben a demokratikusan legitimált magyar Parlament, hogy megint egyszer mérlegelnünk kell érzelem és értelem között, és egyáltalán nem egyedülálló az, hogy ebben az alapvető nemzeti kérdésben a határvonalak nemcsak Kormány és ellenzék között, hanem igenis, pártokon belül is, az MDFen belül is megtalálhatók. Tehát a nagy kérés az: ne az legyen a minket foglalkoztató kérdés és elválasztó k érdés, hogy ki a jó magyar és ki a rossz magyar - hanem mit tudunk 1993 adott helyzetében tenni. Meggyőződésem, hogy jelen pillanatban egy ennél messzebbmenő, a magyarság érdekeit jobban képviselő szerződést az adott helyzetben, Ukrajnában nem lehet elérni . Mi késztet minket arra a felvetésre, arra a feltételezésre, hogy ez a szerződés egészen más körülmények között, egészen más országok kapcsolatában ugyanígy, ugyanezzel a szöveggel kell automatikusan megköttessen? Erre az égvilágon semmiféle indokunk ninc s, semmi sem mondja nekünk azt, hogy ennek így kell lennie! Sőt, egészen biztos, mert a politikában mindig így van, hogy minden egyes kérdés egyedi kérdés, és minden egyes kérdést egyedi kérdésként kell kezelni és taglalni. Tehát mi most nem az Erdéllyel k ötendő szerződést… (Közbeszólás a jobb oldalról: Ha jó,
