Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
2183 Amennyiben ez megtörténik , azt gondolom, hogy megér egy néhány nap vagy néhány hét halasztást, a vitának a levélváltás idejére történő felfüggesztését, nem pedig elvetését, és akkor egy egyetértő támogatással tudja az Országgyűlés ezt a szerződést ratifikálni, azt hiszem, hogy min dkét ország javára és egyetértésével. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak! (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Bethlen István képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól, és az elnöklést átadom Szűrös Mátyás alelnök úrn ak. (Dr. Dornbach Alajos helyét dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) Felszólaló: Bethlen István (MDF) BETHLEN ISTVÁN (MDF) Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hosszú ideig viaskodtam magammal, hogy felszólaljake. (Moraj a bal oldalon.) Származásom, családi hátterem arra késztetett volna, hogy nagyon az elején és nagyon alaposan szóljak a témához, meggyőződésem volt azonban az, hogy a tisztelt Ház egy olyan helyzettel szembenállva, amely a magyar történelemben nemho gy egyedülálló, hanem sajnos nagyon is gyakran visszatérő, az érzelmek fölé a megfontoltságot, a bölcsességet fogja helyezni. Ez részben így is történt, de sajnos nem egészében, és sajnos sok olyan felszólalás elhangzott, amely a magyar ügynek összességébe n nemhogy nem segített, de ártott. Alapvető nemzeti kérdések - és ezt jó néhány évszázada tudjuk - nem alkalmasak arra, hogy hosszú felszólalásokban azokat nemhogy megoldáshoz vezessük, de azokat szétbeszéljük, részben sajnos ez történt. Ebben az értelembe n teljesen egyetértek tisztelt képviselőtársammal, Annus Józseffel. Most, mint oly sokszor történelmünkben, a kiegyezés után, az I. világháború után, a párizsi békeszerződés után, hogy csak néhány példát említsek, megint a döntés előtt állunk, érzelmeinkre hallgatunke vagy értelmünkre? E számunkra, magyarok számára oly szokott helyzetben legalább egyet próbáljunk meg: ne vonjuk egymás magyarságát kétségbe! Ne próbáljuk magunkat beosztani jó és rossz magyarok táborába! Ez egyszerűen méltatlan lenne e Házhoz , az ország Házához, ahová mindnyájunkat - és teljesen mindegy, hogy hol ülünk - a magyar nemzet választott négy évre. Engedjék meg, hogy családi hátterem alapján mondjam azt: ne hivatkozzon e Házban senki e vita folyamán Teleki Pálra, vagy Bethlen Istvánr a, vagy éppen Wesselényi Miklósra. Elképzeléseiket, gondjaikat, bajaikat, gyötrelmeiket nemcsak a történelemkönyvekből ismerem, hanem közvetlen családi elbeszélésekből és családi iratokból. Senkinek nincsen joga e Házban 1993 májusában arról beszélni, hogy mit tett volna, gondolt volna vagy cselekedett volna Teleki Pál vagy az előbb említettek. Egész más helyzet, egész más körülmények, nem könnyebbek, de egész mások. Egyszerűen nem igaz, hogy történelmünk bármelyik nagysága 1993 májusában a tárgyalt szerződ éstervezet ellen felvonultatható lenne. Természetesen az sem, hogy ők igenis így cselekedtek volna! Ez egy egyedülálló helyzet, 1993 májusának helyzete, ahol régi, nehéz magyar sorskérdésekre kell új, a körülményeknek megfelelő válaszokat találni. (19.10) És engedjék meg, hogy valamit tegyek, amit ebben a Házban nem tettem, és nem tartozik a szokásaim közé, de föl vagyok háborodva. Egy lehetetlen dolog az, hogy Antall József miniszterelnöknek az ő családi hátterével, de ami sokkal fontosabb, az ő életútjáva l, Jeszenszky Géza külügyminiszternek, mint az egyik legrégebbi felvidéki magyar család sarjának azt vessék a szemére az ország házában, hogy hazaárulók, nemzetvesztők, a kádári politika folytatói, vagy még rosszabb, annak - idézőjelben - "túlteljesítői". Nem szokásom, hölgyeim és uraim, így érvelni, mert
