Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TABAJDI CSABA (MSZP)
2162 mögött ÉszakErdély falvait, például Szárazajtán és Egeresen, és baltával vagdosták le a magyarok fejét. Ez olyan felháborodást váltott ki, hogy szovjet közigazgatást vezettek be ÉszakErdélyben. Utána jött a demokratizálódás. A demokratizálódás után újra román közigazgatás lett ÉszakErdélyben, és nagy jogokat kaptak ott a magyarok. Működött a magyar egyetem, működtek az elemi iskoláktól az egyetemig az oktatási intézmények. Ha külföldi filmet vetítettek ÉszakErdélyben, akkor magyarul és románul voltak kiírva a feliratok. Mindez addig tartott, amíg 1947. február 10én ÉszakErdélyt nem csatolták Romániához. A szerződés megszületése után jöttek a jogfosztó törvények. Egyre inkább eltűntek a magyar feliratok. Később megalakították a magyar autonóm tartományt, ami kívül esett. Megszüntették az egyetemet '59ben Kolozsváron, megszűntek a magyar feliratok, és mindez csak az autonóm tartományra korlátozódott ezután. 1967ben viszont megszüntették az autonóm tartományt. Utána azt csinálták az autonóm tar tomány területével, mint csinálták azelőtt a kívül eső területekkel. Sokat ártott az erdélyi magyarságnak például a magyarromán barátsági szerződés megkötése. Sokan azt hitték, majd ez fog valami fellendülést hozni. Fenét. Más történt. Utána jöttek még na gyobb számban a jogfosztó törvények. Mindez az erdélyi magyarság tragédiáját jelentette, és meg kellett állapítani, az a mondás: "Ne lőjj arra a repülőre, amin 2 millió túszod ül" nem állja meg a helyét. Tisztelettel kérem még egyszer tisztelt képviselőtár saimat, gondolkozzanak el ezen, és úgy szavazzanak, hogy ne kelljen ebben a változó világban, kiszámíthatatlan jövőben néhány év múlva szégyellniük magukat a szavazásuk miatt. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megado m a szót Tabajdi Csabának, a Magyar Szocialista Párt szónokának, és átadom az elnöklést Dornbach Alajos alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el.) Felszólaló: Tabajdi Csaba (MSZP) TABAJDI CSABA (MSZP) Elnök Ú r! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja támogatja a magyarukrán alapszerződés ratifikálását. Megítélésünk szerint az alapszerződés, bizonyos szakmai pontatlanságai ellenére, a magyar külpolitikának nincs más érdemi lehetős ége, mint a dokumentum elfogadása. Részletesen szeretnénk elemezni, hogy milyen szakmai és politikai indokok támasztják alá támogató döntésünket. Ezt megelőzően azonban nem kerülhetjük meg azokat a kritikai észrevételeket sem, amelyek nem kis mértékben hoz zájárultak az előző és a mostani plenáris ülésen az indulatok gátszakadásához, megfontolatlan és kárt okozó kijelentések megtételéhez, az érzelmi zsaroláshoz. A szocialisták megítélése szerint a Kormányt, s különösen a miniszterelnököt és a külügyminiszter t fokozott felelősség terheli nemcsak a magyarukrán alapszerződés aláírásának bizonyos körülményeiért, hanem azért is, hogy nem tettek kellő erőfeszítést annak érdekében, hogy az aláírás, a ratifikálás a legszélesebb egyetértés mellett történhessen. Több eljárási, szakmai tévedést és hibát követtek el. Először az eljárási hibákról: A szocialisták véleménye szerint is a jelenlegi helyzet kialakuláshoz hozzájárult az a tény is, hogy a Kormány, a Külügyminisztérium a magyarukrán alapszerződés stratégiai hord erejű kérdéseiről az aláírás előtt nem folytatott érdemi konzultációt a parlamenti pártok vezetőivel és a függetlenek képviselőivel, illetve a külügyi bizottsággal. Formálisan, jogi szempontból ez nem lett volna a Kormány kötelessége, de ezt kívánta volna meg a politikai célszerűség, s ez lett volna a Kormány érdeke is. A múlt heti parlamenti vita és a mostani is, sajnos, azt tükrözte, hogy a külpolitikai kérdésekben a parlamenti pártok közötti egyetértés, nemzeti konszenzus nagyrészt absztrakció és, sajnos , nem politikai gyakorlat eredménye. A magyar külpolitika több stratégiai kérdéséről ugyanis nem folyt érdemi vita a magyar Országgyűlés elmúlt hároméves tevékenysége során. Az a bizonytalanság,
