Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TABAJDI CSABA (MSZP)
2163 érzelmi hullámzás és felelőtlen kijelentések tömkelege, amely a múlt heti vitában és most is felszínre került, pontosan tükrözte, hogy a tisztelt Házban, annak illetékes bizottságaiban kényesnek tartott, tabunak tekintett külpolitikai alapproblémák maradtak kibeszéletlenül, tisztázatlanul, mélyreható elemzés és egye ztetés nélkül. A jövőben a külpolitika terén, különösen a stratégiai alapkérdésekben valódi nemzeti egyetértés kialakításához érdemi párbeszédre és egyeztetésre lesz szükség. Az MSZP parlamenti képviselőcsoportja által felvetett második eljárási kérdés, am elyre nincs érdemi és elfogadható magyarázat, hogy a sietős, sőt elkapkodottnak is nevezhető 1991. december 6i aláírás után miért kellett a Kormánynak másfél évig várni a ratifikálással, milyen külpolitikai, esetleg belpolitikai körülmények okozták ezt a késedelmet? A harmadik, eljárást bíráló észrevételünk a ratifikálási vita megszervezésével áll kapcsolatban. Érthetetlen számunkra, hogy miután a kormányfő érzékelte a vezető kormánypárton belül kibontakozó vitát, sőt politikai harcot, miért nem készítette jobban elő a ratifikálásról szóló vitát saját soraiban. (17.30) Érthetetlen, hogy mind a kormányfő, mind pedig a külügyminiszter úgy viselkedett, mintha a szerződéssel minden a legnagyobb rendben lenne. A külügyminiszter expozéja nem ment elébe számos sza kmai kritikai észrevételnek, és ami még súlyosabb: nem volt sem szakmai, sem politikai meggyőző hitele. Anélkül, hogy az alapszerződés elfogadhatóságát, ratifikálását, megalapozottságát megkérdőjelezte volna a külügyminiszteri expozé, bizonyos önkritikával , a szakmai pontatlanságok beismerésével kivédhette volna némelyek - nemzeti megmentésbe öltöztetett, de kizárólag személyes vagy esetleg csoportérdekeket szolgáló - támadásainak élét. Ezért célszerűbb lett volna az, ha az Országgyűlés vezérszónoki rendsze rben bonyolította volna le a ratifikálási vitát. Ilyen lebonyolítási renddel sokkal kiegyensúlyozottabb kép alakulhatott volna ki a vita első szakaszában a magyar és a nemzetközi közvélemény előtt. Tisztelt Ház! A szocialisták egy tartalmi kifogást is szóv á kívánnak tenni. Előrebocsátjuk, hogy ez a szakmai pontatlanság a mi megítélésünkben nem olyan horderejű, hogy az a dokumentum egészét számunkra elfogadhatatlanná tenné. Szakmai kifogásunk a többször emlegetett 2. cikkely megszövegezésével kapcsolatos. Ne m tartjuk szakmailag indokoltnak egy tíz évre kötendő szerződés szövegében az olyan kitételeket, mint a "soha, semmilyen körülmények között", illetve a "nem is lesz" formulák. Ezek a szakmai pontatlanságok jó politikai ürügyet szolgáltatnak némelyeknek, ho gy túlbuzgó hazafiúi aggodalmukra hivatkozva megpróbálják felkorbácsolni az érzelmeket. Parlamenti képviselőcsoportunk pontosabb és világosabb megfogalmazásnak tartotta volna azt, ha a szerződő felek azt fejezik ki, hogy nem támasztanak területi követelést egymással szemben. Tisztelt Ház! A szocialisták megítélése szerint jelen helyzetünkben a magyar Országgyűlésnek nincs más tisztes lehetősége, mint a magyarukrán alapszerződés ratifikálása. Támogató magatartásunkat egyrészt Ukrajnának a magyar külpolitiká ban elfoglalt jelenlegi helye és potenciális szerepe, másrészt az alapszerződésben benne rejlő, a magyar külpolitika számára jelentkező új geostratégiai gondolkodás esélyei támasztják alá. Kevés dicsérni való van az Antallkormány külpolitikájában a szomsz éd államok vonatkozásában, de a magyarukrán együttműködés ezek közé tartozik. Az elmúlt három év magyar külpolitikájának egyik legjelentősebb eredménye, hogy a magyar diplomáciának sikerült igazán jó kapcsolatokat kiépíteni Ukrajnával. 1990 második felébe n a magyar köztársasági elnök, a Kormány, a Külügyminisztérium - számítva arra, hogy Ukrajna mindenképpen önálló ország lesz - még a szuverenitási nyilatkozat előtt felvetette az ukrán kormánynak a kapcsolatok elmélyítésére irányuló szándékát, és önálló ál lamként kezelte Ukrajnát. Magyarország támogatta Ukrajnát a függetlenséghez vezető úton, és segítette nemzetközi elismertetését.
