Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
2104 nem látja át a csapdahelyzeteket? Képese valaki válla lni mindezért a következményeket, és mik lehetnek ezek? 6. Mi az, ami nem lehetne megoldás? Nem kerülhetett volna sor arra, hogy a Kormány ezt a szerződést a jelenlegi tartalommal a Parlament tárgysorozatára vetesse. Nem lett volna szabad megtennie, mert h a a Parlament nem erősíti meg a szerződést, úgy belpolitikai botrány keveredik, és a keletkezett helyzet árthat az ukránmagyar viszonynak is. Ha a Parlament megerősíti a szerződést, akkor is belpolitikai válság kezdődik úgy, hogy nemzetiségi válságot is o koz mind idehaza, mind az elcsatolt területeken élők körében. Nem megoldás az sem, amit egyik kormánytagunk ajánlott, ha valakinek a szerződés elfogadása lelkiismereti válságot okoz, úgy ne vegyen részt a szavazáson. No comment. 7. pont: Mi lehetne egy megoldás? A Kormány a szerződés 21. cikkének szellemére hivatkozva, amely így fogalmaz - idézet : "A szerződő felek a jelen szerződés értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban közöttük felmerülő vitákat mindenekelőtt konzultá ciók, közvetlen tárgyalások, tényfeltáró, egyeztető és békéltető eljárás útján rendezik", ennek alapján pontosítja az ukrán féllel a szerződést arra utalva, hogy a jelen szerződés sérti, illetve eltér a helsinki záróokmánytól, és ezért kéri a 2. cikk jelze tt mondatának pontosítását. Az ukrán fél, ha ő is valóban a jószomszédi kapcsolatokra törekszik, és komolyan veszi a helsinki záróokmány aláírását - amiben én egyben biztos is vagyok - meg kell hogy értse a magyar kérést. A helsinki záróokmány - idézem - a X. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése című fejezet 5. bekezdése így szól: "A részt vevő államok kifejezik eltökéltségüket, hogy kölcsönös kapcsolataikban és együttműködésük során teljességgel tiszteletben tartják és alkalmazzák minden vonatkozásban ezeket az elveket az e nyilatkozatban kifejtett módon annak érdekében, hogy mindegyik részt vevő állam számára biztosítják az abból eredő előnyöket, hogy ezeket az elveket mindenki tiszteletben tartja és alkalmazza." Én bízom az ukrán politi kában és abban, hogy az őszinte szó, a valós helyzet feltárása és a jogilag rendezett körülmények lehetőséget adnak a korrekcióra. Véleményem szerint nincs más tisztességes megoldás. Aki hibát követ el, az is javítsa ki. Ne kényszerítsék semmilyen irányból a magyar Parlamentet arra, hogy a nemzeti érdekkel szemben foglaljon állást azért, mert a Kormány hibás szerződést kötött. Ha elhisszük azt, hogy ma Magyarországon demokratikus rendszer működik, úgy Magyarországon a Parlamentnek felelős Kormány intézi az állam ügyeit. E szerződés esetében, amennyiben a Parlament ezt megerősíti, nem történik más, mint az, hogy a Kormány hibáját a Parlament átvállalja. Azt tisztán kell látni, hogy a Kormány nagy hibát követett el, még ki lehet javítani. Ha a Parlament most n em vállalkozik erre, úgy a hibából történelmi bűn lesz. És néhány zárógondolat ezek után. A fentiekből látható, hogy a rendszerváltozás elmaradása, a lojális elvtársi szakemberekre építés, akárcsak a privatizációban, itt is meghozza átkozott gyümölcsét. Az ember ujján, ha a gyűrű megszorul, először vérkeringési zavarok lépnek fel az elszorított testrészben, majd ha a gyűrűvel nem csinálnak semmit, az ujj is elhalhat, amputálják, megszűnik. Ilyen gyűrű a magyar nemzet testén a trianoni határhelyzet. Nem az u jjat kell levágni, hanem a gyűrű szorításán kell enyhíteni, hogy a vérkeringés helyreállhasson magyar és magyar között, amíg nem késő. (Szórványos taps.) A magyarukrán szerződés, ha a Parlament megerősíti azt, olyan helyzetet idéz elő, ahol az ujjat vágjá k le. Tudom és érzem, sokan vannak, akiknek a döntés a Kormányhoz vagy a nemzethez való lojalitásként jelenik meg. Nem szerencsés e kérdésben így gondolkozni. A nemzet sorsa iránti féltő aggodalom és elkötelezettség vezesse képviselőtársaimat, amikor a vél eménynyilvánítás gombját megnyomják. Ha nem ekként tesznek, úgy azt hiszem, a magyar nemzetnek jogában áll az, hogy levonja azokat a következtetéseket azokról a képviselőkről, akik ezt a szerződést a fenti módosítás nélkül megerősítik.
