Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
2103 Amint ezt a fentiekben láthatták, ezt bizonyítja a csehszlovák szerződés KárpátUkrajnára vonatkozóan is. Téves hiedelem, hogy nemes gesztusokkal a magyar kisebbség h elyzetén javítani lehet. 3. A határon kívül élő magyarok véleménye. Miért gondolkodnának másként a kárpátaljai magyarok sorsukat illetően, mint az Erdélyben élők? Az Erdélyi Világszövetség 1993. február 13án - többek között Kreizinger István, Czire Dénes és Király Károly részvételével - megtartott félévi közgyűlése után kiadott közleményükben a következőképpen fogalmaznak: "A közgyűlés véleménye szerint ennek a Magyarországnak nincs oka félni, véleményét véka alá rejteni, az egyoldalú barátság látszatáért minden irányba mosolyogni s eltűrni, hogy a határain kívülre rekesztett magyarokat támadás, jogfosztás, sérelem érje. De ugyanakkor Magyarországnak nincs joga az akaratuk ellenére határain kívülre rekesztett magyarok helyett és nevében a jelenlegi tények r egisztrálásán túl bármiről lemondani, ami a jövőben még lehetségessé válhat. A jövőben hinnünk és tennünk kell érte, hisz a változó világban minden lehetséges." A közlemény utolsó bekezdésében a következő olvasható: "Nem kívánja egyetlen erdélyi magyar sem , hogy szeretett és féltett, ma a béke és nyugalom szigetét jelentő anyaország az egész magyarságra veszélyes és végzetes konfliktusba sodródjon, de igenis megkívánja, hogy a jelenlegi határok érvényességének elismerésén túl, a helsinki záróokmányban fogla ltakat meghaladó javaslatról tárgyalásba ne bocsátkozzon, ilyenre ígéretet ne tegyen." A közlemény teljes szövegét 1993. március 17én egy sajtótájékoztató keretében minden meghívott újságíró megkapta - egyetlen újságban sem olvastam a fenti idézetet. 4. P olitikai megfontolásból ne hivatkozzék senki a kárpátaljai magyarságra. Úgy hiszem, természetes igénye Magyarországnak, hogy szomszédaival rendezett viszonyban éljen. (18.00) Ugyanakkor nincs feljogosítva senki arra, hogy a trianoni igazságtalan békeszerző dés miatt a nemzet egy részéről véglegesen és visszavonhatatlanul lemondjon. Erre még azoknak sincs joguk, akik a kárpátaljai magyarság nevében állítólag kérik a magyar Országgyűlést, hogy mondjon le róluk. Ha ilyen öngyilkos lenne a kárpátaljai magyarság, akkor egy lehetőség van csupán számukra, hogy felszámolják magyar nemzetiségi státusukat, és mind egy szálig jelentsék ki, hogy ők a továbbiakban nem magyarok. Hála istennek, erről nincs szó! Ha csak egy is marad közülük, aki ezt nem teszi meg, akkor már őmiatta sem mondhat le senki a holnap lehetőségéről. Ezért a kárpátaljai magyarok egyes szervezeteinek képviselői, sajnálom, hogy ezt így kell megfogalmaznom, de nem kompetensek a magyar Országgyűlés ezen önpusztító lépésének megtételét követelni. Emlékezz ünk csak arra, hogy 1956ban is voltak, akik - úgymond - behívták a szovjeteket. 5. Miért alakult ki a jelenlegi helyzet? A kormánypolitika legfényesebbre csiszolt szelete a külpolitika, amire a Kormány rendkívül büszke, ezért érthetően kényes ez a témakör a számára, most mégis felteszek néhány egyszerű kérdést. Ki a felelős a szerződés vitatott mondatáért? Kik voltak a szövegezők? Milyen politikai felhatalmazása volt a magyar Kormánynak, hogy ezt a magyar történelemben kuriózumnak számító szerződést így al áírja? A politikai felhatalmazás, ha egyáltalán volt, kiktől ered? Jeszenszky Géza és Antall József egyáltalán elolvastae a szerződés szövegét, mielőtt aláírta? Ha elolvasta, úgy egyet is értett vele? Miért nem tárták a szerződés tervezetét a magyar Orszá ggyűlés elé, ha tudják, hogy annak meg kell azt erősítenie? A magyarukrán szerződés 17. cikkében jelzett 1991. május 31én aláírt nyilatkozat és jegyzőkönyv miért nem került a szerződéshez csatolva a képviselők elé? Azok a képviselők, akik tegnap e hiányp ótlásra nem tartottak igényt, milyen felelősséggel és lelkiismerettel döntenek majd? Miként döntött úgy a Parlament külügyi bizottsága, hogy e szerződést a magyar Parlament nyugodt lelkiismerettel megerősítheti? Kik döntöttek így? Kik voltak azok, ha volta k, akik mégis tiltakozni mertek? Lehetséges, hogy az MDF által beígért nagytakarítás elmaradása miatt a külügyes szakemberek folytatják Kádárkorszakbeli nemzetiségi politikájukat, és a külügyminiszter
