Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
2101 ZACSEK GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Antall József és Alekszandr Kravcsuk 1991. december 6án Kijevben a jószomszédság és az együttműködés alapjairól egy szerződést írt alá. Ezt a szerződést az Országgyűlésnek itt ma meg kellene erősítenie. Az Országgyűlés 1993 tavaszán napirendre tűzte a szerződés megerősítését már egyszer, majd hirtelen lekerült a tárgysorozatról, éppen azon a napon, amikor a szavazás várhatóan megtörtént volna. A közvélemény e lőtt a mai napig sem teljesen világos, hogy valójában mi és miért is történt. A tárgysorozatról történő levétel oka a szerződés 2. cikke (2) bekezdésének záró félmondata, amelyet már itt ma sokan idéztek, én még egyszer felolvasom: a felek tiszteletben tar tják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs, és nem is lesz területi követelésük. A magyar nép több mint ezer éve gyakorlatilag változatlan területen élt Európa szerves részeként. A Szent István által kialakított magyar állam határai nem sokban tértek el a trianoni békeszerződés által 1920. június 4én a feldarabolás alapját szolgáló Magyarország határaitól. Természetesen a feldarabolás egy hosszabb tárgyalássorozat lépésein keresztül valósult meg, június 4én csupán a koncolás ért véget. Kárpátalja a Felvidékkel együtt Csehszlovákia része lett. 1919. szeptember 10én SaintGermainenLayeben kötött békeszerződés Benes támogatásával elvben autonóm területként csatolta Csehszlovákiához Kárpátalját. Szeretném kiemelni, hogy a ter ületi autonómia gyakorlatilag soha nem valósult meg. Az 1938. november 2i bécsi döntés az úgynevezett KárpátUkrajna egy részét Magyarországhoz csatolta, de ez csak ideigóráig tartó állapotnak bizonyult. A jelenlegi helyzetet a Moszkvában 1945. június 29én megkötött szovjetcsehszlovák szerződés rögzítette. (17.50) Ennek első cikke így szól: "KárpátUkrajna, amelyet a SaintGermainenLayeben 1919. szeptember 10én kötött szerződés alapján autonóm területként a Csehszlovák Köztársasághoz csa toltak, a lakosság részéről kinyilvánított óhajnak megfelelően, és a két magas szerződő fél közötti baráti megegyezés alapján egyesül ősi hazájával, Ukrajnával, és ennélfogva az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság részévé válik. A Szlovákia és KárpátUkr ajna között 1938. szeptember 29. napján fennállott határok, az eszközölt módosításokkal, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság közötti határokká lesznek." A szerződés melléklete egy jegyzőkönyv, amely rendelkezik az ér intett két országban élő ukrán és orosz, valamint szlovák és cseh nemzetiségű személyek esetében arról, hogy milyen feltételekkel változtathatják meg állampolgárságukat, illetve kötelesek az áttelepülésre. Az említett szerződés és a jegyzőkönyv egy szava s em említi, hogy KárpátUkrajnában magyarok is élnek, több mint ezer éve - hiszen akkor nem lehetett volna úgy fogalmazni, hogy "egyesül ősi hazájával, Ukrajnával". Ily módon megszűnt az autonómia és a magyar nemzetiségi kérdés is? A Kormány által aláírt sz erződés, amelyről ma vitatkozunk, 24 cikkből, 277 sorból áll. A szerződésben egyetlenegyszer sem szerepel a "magyar kisebbség", a "magyar nemzetiség" vagy a "magyar etnikum" megfogalmazás, amely arra utalna, hogy a szerződés aláírására elsősorban azért ker ül sor, hogy garanciákat kapjon az elcsatolt területeken élő magyarság, megmaradását illetően. De mindez, sajnos, elmondható arra a két dokumentumra is, amely a szerződés 17. cikkében utalásként található - és a Parlament ezt nem kapta meg a szerződéssel e gyütt. Mit jelenthet ez a hallatlan nagy bátorság a magyar külpolitikában? A 15 millió magyar közé nem kell beszámítani a Kárpátalján élő elcsatolt magyarokat, akiknek lélekben miniszterelnöke Antall József? Ne adjon erre a két kérdésre senki elhamarkodott választ. Először nézzünk meg néhány tényt, elgondolkoztató jelenséget, eseményt: 1. A magyarukrán szerződés eltér a helsinki záróokmánytól. A magyarukrán szerződés hitet tesz amellett, hogy mindkét fél az Egyesült Nemzetek alapokmányának, a helsinki zár óokmánynak, a párizsi chartának és az EBEÉ egyéb dokumentumainak maradéktalanul eleget tesz. A magyarukrán
