Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORN GYULA (MSZP)
2099 elsősorban arra kell koncentrálnunk, hogy ez a magyar kisebbség meg tudjon maradni. A magam részéről úgy látom, hogy ennek a szerződésnek a ratifikálása a magyar kisebbségnek a megmaradását segíti elő. Fordí tott gondolkodás is lehetséges, én nem tudom, ítélni fog a Ház, hogy melyik a valószínűbb. Ennek a két kérdésnek a megválaszolásától tenném függővé a ratifikálás elfogadását, ezért kérem külügyminiszter urat, hogy válaszában erre majd térjen ki, hogy jelen te ez jogfeladást, és kérem, hogy még egyszer erősítse meg azt, hogy a magyar kisebbség helyzetének az alakulása milyen viszonyban van ennek a szerződésnek a ratifikálásával. Végezetül SzentIványi képviselőtársamnak egy kijelentésére, illetőleg megfogalm azására szeretnék reflektálni. Jogosan vitatkozott Maczó Ágnessel és állapította meg, hogy az ő hozzászólása tulajdonképpen nem olyan, ami komoly vitaalapot képez. De ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ne tápláljunk illúziókat, és ezzel az illúzió sz óval vitatkoznék. Akkor, amikor magyar emberek, akik komolyan veszik a hazafiságot, szívükben hordozzák az ősi Magyarországot és ennek minden összefüggését, az ott élő magyarok sorsát, és esetleg olyan gondolatokat táplálnak: nem most, hanem egyszer még a történelemben lehetséges lesz a határoknak a megváltoztatása, ezt, minthogy bennünk van a Trianonnak a fájdalma, magunkban hordozzuk azóta is, és erről nem tehetünk, mert magyarok vagyunk - ezért ezt én nem nevezném illúziónak, hanem legfeljebb olyan eszmé lkedésnek, aminek most egyáltalán nincsen realitása. Ilyen értelemben tehát a politikai helyzet függvényében és az új Európa kialakulásának a helyzetében én teljes mértékben el tudom fogadni ezt a vélekedést is, csak nem nevezném illúziónak. Összefoglalva, a magyarukrán szerződés ratifikálását frakciónk ettől a két választól teszi függővé. Az én megítélésem szerint az expozéban tulajdonképpen ez már elhangzott, de kérjük ennek az újbóli megerősítését. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kereszténydemokraták pads oraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Horn Gyula a Magyar Szocialista Párt részéről. (17.40) Felszólaló: Horn Gyula (MSZP) HORN GYULA (MSZP) Köszönöm szépen, tisztelt Elnök Úr. Engedjé k meg, hogy nem a frakció nevében, hanem a magam nevében mondjak el egykét gondolatot a témával kapcsolatban. Zétényi Zsolt úr már részben idézte az ominózus cikkelyt. Azért, hogy pontosítsam a teljes szöveget, amiről a vita folyik: a felek tiszteletben t artják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs, és nem is lesz területi követelésük. Ez az a cikkely, 2. cikkely, amely körül folyik a vita, s időnként a szenvedélyek föllobbannak. Én nagyon sajnálom azt, hogy a vitában bizonyo s félreértések, félremagyarázatok is megfogalmazódtak. Csépe Béla úr, lehet a határokat módosítani abban az esetben, ha a román, a szlovák, az ukrán fél azt mondja, hogy tessék, tisztelt magyar fél, módosítsuk a határokat. Ilyen esetben elképzelhető. De má s, semmilyen más esetben az európai nemzetközi viszonyok, az európai realitások ilyet nem tesznek lehetővé. Ezt csak elöljáróban szeretném leszögezni. És ez felel meg a helsinki záróokmánynak is. A másik, ami nagyon lényeges, és itt többször elhangzott, il letve hivatkoztak többen, hogy vajon ez ellentétese a határon túl élő magyarság érdekeivel. Miniszter úr is utalt arra, hogy a határon túl élő magyarság érdekeivel nem ellentétes. De én szeretném érvekkel alátámasztani a következőt. De mielőtt nagyon rövi den erre kitérek, hadd mondjak valamit. Az előbb idézett szöveg nem valami irodalmi remekmű, azt azért el kell ismerni, sőt a diplomáciában is találtak már ennél jobb kifejezést. Mert nincs, nem stb., ezt azért a diplomáciai nyelvezet nem túl gyakran alkal mazza. De a lényegen nem változtat.
