Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
2098 Azzal szeretném kezdeni, hogy én teljes mértékben megértek m indenkit, Maczó Ágnes képviselőtársamat is, amikor ennél a kérdésnél mélyen megrendül, csak attól óvok mindenkit, őt is, hogy ebből a hazafias megrendültségből ne vonjon le torz következtetéseket. Ne vonjon le olyan következtetést, hogy egy ilyen közössége t, amiben benne él, összességében cinikusnak és hazaárulónak nevezzen. Hogy ez mennyire nem így van, ezt nap mint nap tapasztalom, amikor erről a szerződésről képviselőtársaimmal a folyosón, sok helyen beszélgetünk. Ez mindenkit foglalkoztat, lelkiismereti kérdést csinál belőle, és úgy szeretne dönteni, ahogy a lelkiismerete diktálja, tehát semmiképpen nem hazaáruló módon. Ezért én ezt a vádat visszautasítom. (Taps.) Kárpátalja ősi magyar terület. Nyilvánvaló , hogy mindannyiunkat megráz maga a gondolat, hogy esetleg az ott élő magyaroknak a sorsát befolyásoló döntést hozunk. Ez az a terület, amelyet a trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolt, majd a párizsi békeszerződés a Szovjetunióhoz. Így változik a világ, most már egyik állam sem létezik. Ez a terület most Ukrajnához tartozik. Ez a terület az, ahol is - csak egyet említek a soksok emlék közül - Zrínyi Ilona védte Munkács várát kisfiával, II. Rákóczi Ferenccel együtt. Nyilvánvaló dolog, hogy ez anny ira beleivódott a vérünkbe, a tudatunkba, hogy egyáltalán nem lehetünk közömbösek egy ilyen problémával szemben. Kárpátalja is része annak a szellemi hazának, ami mindenképpen fennáll, ami úgy határozható meg, hogy bárhol, ahol magyarok élnek a földön, enn ek a szellemi hazának polgárai. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet, az új Európa kialakulása nyilván olyan politikai feladatokat is ad, amelyekben figyelemmel kell lenni a kárpátaljai magyar kisebbség érdekeire is, és a magyarság jövőjére is. Én úgy látom, hog y Magyarország politikai tájékozódása, az a külpolitikai irányvonal, amelyet ez a Kormány követ, ezt a feladatot igenis megtestesíti, és ezt a célt megközelíti. Gondolok itt konkrétan arra, hogy ha akár a Helsinki Alapokmány, akár a Párizsi Charta szempont jából ezt a szerződést megvizsgáljuk, tulajdonképpen a szinkronitás megvan, hiszen - amint itt már el is hangzott - mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy itt, ebben az új Európában a kialakult határok, a status quo sérthetetlen abban az értelemben, hogy erőszak osan senki sem követeli ennek a megváltoztatását. Ezt nyilvánvaló módon figyelembe kell venni. A ratifikálás szempontjából véleményem szerint két kérdést kell kiemelnünk, és ennek megítélése és helyzete szerint kell döntenünk. Zétényi Zsolt képviselőtársam következtetése egy kicsit más irányú volt - sőt nem is egy kicsit, hanem nagyon , mint a külügyminiszter úré. Ő úgy fogalmazott - a lényeget érintve próbálom megfogalmazni , hogy ennek a szerződésnek a ratifikálása kezdetét jelentené az ott élő magyar k isebbség helyzete romlásának. Tehát sokan úgy gondolják, hogy ennek a szerződésnek a ratifikálása elősegíti a kárpátaljai magyar kisebbség autonómiájának a megszületését - itt egy fordított logikával találkoztam, de megértem , mélyen megértem az ő megrend ültségét is és magyar érzelmeit, csak nem vagyok biztos ennek a logikának a helyességében. Az első kérdés tehát, amit mérlegeljünk, az az, hogy jelentie ez a ratifikálás, ez a szerződés a végleges jogfeladást. Mert ha jelenti, akkor én is azt mondom a mag am részéről, hogy nem tudom megszavazni a ratifikálást. De a külügyminiszter úr expozéját meghallgatva abban már szerepelt ez a mondat, és kérem majd, hogy az összegezésében ezt majd erősítse meg, hogy ez nem jelenti a végleges jogfeladást. Ez a formula, a mi ebben a szerződésben szerepel, az erőszakos határmegváltoztatáshoz kötődő fogalmat tartalmaz, azt, hogy nincs területi követelésünk. Én sem tudnék végérvényesen lemondani arról, hogy itt a magyarság örök időkre szólóan jelentse ki, hogy lemond, és most nemcsak Kárpátalját érintően, hanem bármilyen más ősi magyar területről. Úgy vélem, hogy itt nem erről van szó. A másik kérdés, amit javaslok a megfontolás fókuszába tenni, az az, hogy a magyar kisebbség jelenlegi helyzetét és egyáltalán a megmaradását ez a ratifikálás segíti vagy nem segíti. Úgy vélem,
