Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
2097 nem írjuk alá és nem fogadjuk el ezt a szerződést. Ilyen szerződés bizony nem lesz, de akkor nem lesz kétoldalú megállapodás sem. Az a kevés, amit most biztosítani tudunk, az is veszélyben forog, tisztelt képviselőtársaim. Benyújtottak képviselőtársaim eg y módosító indítványt. A módosító indítvány a maga nemében csaknem példa nélküli, legalábbis itt a parlamenti gyakorlatunk történetében, hiszen ez a módosító indítvány olyan értelemben módosítja a határozati javaslatot, hogy ne legyen megerősítve a magyarukrán alapszerződés. Tehát a módosítás egy "igen"t "nem"re kíván változtatni, s olyan feltételeket kíván ezekhez hozzáfűzni, amelyek részben teljesítve vannak a szerződés által, részben pedig teljesen illuzórikusak. Teljesítve van a szerződé s 17. pontjában az a javaslat, hogy a szerződés mellékletét képező kisebbségi jegyzőkönyv érvényesen játsszon szerepet a két ország kapcsolataiban és a kisebbségek jogainak biztosításában. Ez szó szerint, tételesen ennek a szerződésnek a 17. pontjában, tis ztelt képviselőtársaim, szerepel. Ugyanakkor mindazok a további törekvések homokra építenek. Olyan nemzetközi megállapodásokra hivatkoznak, amelyek rendkívül előremutatóak, de, sajnos, még nincsenek elfogadva. Ez vonatkozik az Európa Tanács római konvenció hoz fűzött kiegészítő jegyzőkönyvére. Ez a kiegészítő jegyzőkönyv még ebben a pillanatban nem érvényes. Azért küzdünk, hogy érvényes legyen. Azért küzdünk, hogy az Európához csatlakozó népek számára mintegy belépőjegyül szolgáljon. Ezt azonban nem a kétold alú szerződés fogja garantálni, hanem azok a nemzetközi intézmények, amelyeknek mi részesei vagyunk, s amelyek előtt a mi álláspontunk akkor hiteles, akkor elfogadható, ha a gyanú árnyéka sem merül fel annak, hogy mi konfliktusokat akarunk gerjeszteni, ill úziókat gerjesztünk. A magyar politikának, a magyar külpolitikának, annak a politikának, amelynek szélesebb értelemben is van támogatottsága, az adott hitelt a mai napig nyugati barátaink és szövetségeseink előtt, hogy tartózkodott mindenfajta provokációtó l, a térség mindenfajta veszélyes kalandjába való belebocsátkozástól. Ennek a politikának az alapjait kérdőjelezik meg képviselőtársaim. Méghozzá olyan módon kérdőjelezik meg, hallhattuk az előbb, hogy hazafiatlansággal, sőt hazaárulással vádolják azokat, akik ennek az országnak a biztonságát s ennek az országnak a pozitív elfogadását kívánják szolgálni. Költői a kérdés, rábízom a képviselőtársakra a választ: ki árulja el ezt a hazát? Az, aki nem törődve a szomszédságban élő magyarság érdekeivel, annak nehé zségeit csak fokozni kívánja felesleges konfliktusok keltésével, vagy az, aki akár csak kis lépések politikájával, kis eredményekkel is, de láthatóan, bizonyíthatóan javított a helyzetükön. A fentiekből egyértelműen következik tisztelt képviselőtársaim, ho gy én ezt a kétoldalú alapszerződést megerősítésre ajánlom önöknek, és őszintén szólva ennek semmiféle alternatíváját nem látom. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps.) (17.30) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Csépe Béla frakcióvezető a Kereszténydemokrata Néppártból. Felszólaló: Csépe Béla (KDNP) CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyarukrán alapszerződés politikai fontossága, azt hiszem, egyértelmű, ezért én mellőzöm az ezzel való foglalkozást, és mindjárt rátérek erre a sok szorosan vitatott pontra. Nyilvánvaló dolog, hogy ez az alapszerződés azért érint ilyen érzékenyen valamennyiünket, hiszen a Kárpátaljáról is szó van benne, a Kárpátalján élő magyar kisebbségről.
