Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
2096 Aki ismeri a helsinki szerződést, ismeri annak harmadik kosarát, az általános emberi jogi ajánlásokat - hangsúlyozom: ajánlásokról van szó és nem kötelező érvényű megállapodásról , az jól tudja, hogy Helsinki kisebbségi jogok tekintetében mily keveset tud adni, mily k eveset biztosít bárki számára. Akkor tehát, amikor a megállapodás előkészítői és most pedig az Országgyűlés tagjai elfogadják, mert hitem szerint el fogják fogadni ezt a megállapodást, akkor tudatosan éppen azért fogadják el, mert túl tudtunk jutni a helsi nki formulán. Helsinki azért jött létre, hogy szavatolja Európa biztonságát. Ez a szerződés azért jött létre, hogy szavatolja Magyarország biztonságát, a magyar állampolgárok biztonságát és a határokon túl élő magyarság biztonságát. Ez a szerződés alkalmas arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a feladatát betöltse, hiszen aki a 15. cikkelyét elolvasta, az pontosan tudja, hogy milyen komoly tartalommal rendelkező pontokon megy túl mindazon, ami ma gyakorlat KözépEurópában. És aki ismeri a két ország kap csolatainak történetét, az elmúlt két évet, kezdve Göncz Árpád látogatásától és befejezve Antall József miniszterelnök úrnak a minap Ungváron tett találkozójáig, az jól tudja, hogy ennek a szerződésnek is és ennek a megállapodásnak milyen szerepe volt abba n, hogy most rendezett körülmények között élhet a magyarság. Hogy most - mint ahogyan ez itt elhangzott a vitában is - anyanyelvét használhatja oktatási intézményeiben, ünnepeinken a nemzeti szimbólumokat használhatja, a saját nyelvét használhatja hivatali eljárásai során is. Ennek bizony óriási a jelentősége. Éppenséggel óriási a jelentősége az ott élő magyar állampolgárok számára. Tehát azok az érvek, amelyek azt mondanák, s mondott ilyet Zétényi Zsolt képviselőtársam is, hogy ez a szerződés lelkileg lemo ndást jelent az ott élő magyarokról, azt hiszem, nem állják meg a helyüket. Ezzel a magyar Kormány, a magyar Országgyűlés, a magyar nemzet nem lemondott a magyar kisebbségekről, hanem éppen hangsúlyosan középpontba állította őket. Középpontba állította, és kifejezte azt az akaratát, hogy ezen szerződés útján is törődik a sorsukkal. Kell ennél nyilvánvalóbb megfogalmazása annak, hogy Magyarországon a politikai erők gondot viselnek határokon túl élő magyarok iránt, mint az, hogy a kétoldalú szerződésekbe is b elefoglalják jogaikat? Zétényi Zsolt képviselőtársam bírálta a szerződés precedensértékét is. Én azt hiszem, hogy itt valamennyire neki igaza van, mert precedenst jelent ez a szerződés még akkor is, ha Katona Tamás képviselőtársam ezt erősen vitatja. De rö gtön szeretném hozzáfűzni, hogy egy nagyon pozitív, biztató precedenst jelent. Azt jelenti, ha a két ország között megvan a kölcsönös jóakarat és jó szándék a kapcsolatok rendezésére, minden lényeges, az országok között felmerülő probléma rendezésére, akko r megállapodás köthető. S ez a megállapodás mindenki biztonságát szavatolja, mindenki jólétét szavatolja és mindenkinek a jogait szavatolja, akiket érint a megállapodás. Tehát pozitív a precedens és kiterjeszthető ez a precedens. Nem állítom azt, hogy most , ebben a pillanatban bármely más szomszédunkkal vagy minden szomszédunkkal hasonló szerződés megköthető. De nem azért, mert ez a szerződés rossz, hanem azért, mert ebben a pillanatban az a politikai akarat, ami ehhez a szerződéshez elvezetett, amely ennek a szerződésnek az alapjait, politikai alapjait megteremtette, még hiányozni látszik jó néhány országból, jó néhány partnerünkből. Márpedig itt Magyarország azt a jóhiszeműséget és azt a jóindulatot mutatta fel mind szomszédai, mind Európában és Európán kí vül élő barátai és szövetségesei felé, hogy képes és akar megállapodni a problémákról. Itt azt hiszem, hogy a kérdés úgy van feltéve, tisztelt képviselőtársaim, hogy ragaszkodunk egy illúzióhoz, egy illúzióhoz, amelyet itt a leghatározottabb formában Maczó Ágnes képviselőtársunk fogalmazott meg, vagy pedig jogokat és biztonságot adunk határokon túl élő magyarok számára. Én azt hiszem, hogy mind a racionális mérlegelés, de mind a józan, de érzelmileg elkötelezett megközelítése is a kérdésnek a mellett fog sz avazni, hogy nekünk jogokat kell adnunk, rendezett lehetőségeket. Talán igaza van abban Zétényi képviselőtársunknak, hogy nincs általánosan érvényes és kötelező szerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan. Nagy baj, hogy nincs, de akkor sem lesz, ha mi ezt
