Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KATONA TAMÁS (MDF)
2094 Számomra elkeserítő, hogy ennyire megalapozatlanul, ennyire előkészítetlenül nemzetközi szerződést elő lehet terjeszteni. Annál inkább elgondolkodtató, mert a határok átjárhatóságáról volt szó eddig. És vajon miért vált olyan fontossá ebben a szerződésben ez a határra vonatkozó pont? A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és T rianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás. Mindenkinek elég arra, hogy egy nép elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje. Krisztus életét azonban a hatodik oltot ta ki: a lándzsaszúrás a bordák közt a szívbe. Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje. Ezek Móricz Zsigmond figyelmeztető szavai voltak. Kérem önöket, ha komolyan veszik, hogy ilyen dilettáns, fölösleges és - újra elismétlem, vállalv a az újra való megszólíttatást - hazaáruló döntéshez ne adják a szavazatukat. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Szólásra következik Katona Tamás a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Katona Tamás (MDF) KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, hogy nekem két okból is jogom van hozzászólni e kérdéshez. Egyrészt azért, mert a magyarukrán tárgyalásokat 1990 augusztusában a nemzetiségi kérdés ügyében én kezdtem meg még mint külügyi államtitkár. Abban az időben ugya nis Ukrajna nem volt szuverén állam, és mint nem szuverén államot, az ottani külügyminisztert - a jelenlegit is , Anatolij Zlenkót egy szinttel alacsonyabban fogadtuk, így én voltam a vendéglátója. És úgy érzem, hogy amit akkor egy nagyon érdekes és feszü lt tárgyaláson, még talán azt is el merném mondani, kölcsönösen nem is rosszul vezetett tárgyaláson sikerült elérni, az meglepetés volt. Meglepetés volt, hogy ukrán részről világosan kinyilvánították: hajlandók egy kisebbségvédelmi megállapodást kötni. Ez egy kitörési pont volt. Egy kitörési pont, hogy a nemzetiségi kérdést másként is meg lehet közelíteni, mint ahogy ebben a térségben - fájdalom - szokás, mint ahogy ennek a térségnek számos országában kezelik ezt a problémát. És azon a jogon is hadd szóljak hozzá, hogy mind anyám, mind nagyanyám Kárpátalja területén született, anyám Beregszász mellett Sárosorosziban, nagyanyám az egyetlen ide elcsatolt Szatmár megyei községben, Nagypaládon. Ismerem tehát a kárpátaljai magyarságnak a sorsát, a küzdelmeit, a f ennmaradásért vívott nem is könnyű küzdelmét. És nagyon megértem, hogy ennek a kisebbségnek a képviselői miért másként foglalnak állást e kérdés megítélésében, mint sokan idehaza vagy sokan más határokon túlra került magyar kisebbségi vezetők. Azért foglal nak másként állást, mert tudják, hogy nekik az 50 milliónál nagyobb Ukrajnában ez a kisebbségi megállapodás jelenti az egyetlen fennmaradási esélyt. Biztos, hogy ami Ukrajnában eddig történt, az messze van a tökéletestől. De azért tessék elgondolni azt, ho gy ahol csak néhány százalék nemzetiségi él, ott abban a községben a községháza előtt kint lobog annak a kisebbségnek a zászlaja. A pirosfehérzöld zászlókat - tessék elmenni - Kárpátalján szerte látni lehet. És nemcsak ezt, mert lehet látni a román kever t lakosságnál a kéksárgapiros román trikolórt is. Úgy érzem tehát, hogy itt a szándék megvan, ellentétben a teljesedéssel, ami korántsem tökéletes még, ahol bőségesen lesz még küzdelemre ok. Gondoljuk el azonban, hogy az utóbbi időben Kossuthszobrot leh etett avatni Beregszászon, augusztus 20án Nagypaládon Kő Pál Kossuthszobrát avatják, Petőfiszobrot lehetett avatni. Úgy érzem tehát, hogy más a helyzet, más a megítélés az Ukrán Köztársaságban, mint más országokban. Mivel ez az ország nemrég nyerte viss za a szuverenitását, vagy találta meg a szuverenitását, éppen ezért én nem látom tévesnek azt a megállapítást, hogy ebben a szerződésben benne van a határok kérdése. Azért nem tartom tévesnek, mert Ukrajna nem írta, nem írhatta alá a helsinki megállapodást , nem lévén szuverén állam. Ez a pont nem tesz egyebet, mint Helsinkit emeli be, azért, mert Ukrajna abban nem volt részes, a szerződésbe, hogy erről kölcsönösen ez a két ország -
