Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - MÓZS JÓZSEF, a KDNP vezérszónoka:
2047 Mindezek után, rátérve a törvényre magára, én úgy ítélem meg, hogy a munkavédelmi szakmai körökben nagy megkönnyebbülés, hogy a törvénytervezet végre a Parlament elé került. A jelen törvény megalkotásával egy régi elvár ás teljesül, azt lehet mondani, mert ez az áldatlan helyzet, amiről próbáltam beszélni, igaziból senkinek nem volt jó. A kétkedők megnyugtatására el kell mondani, hogy az első biztonságtechnikai előírást a Bibliában, mégpedig Mózes ötödik könyvében a 22.8. alatt lehet olvasni, tehát a dolognak van története. Rátérve a törvénytervezet részletesebb analízisére, nyilván azokról a passzusokról fogok beszélni, amelyek valamilyen módon számomra nem túl pontosak vagy kifogásolhatók. A rendelet előremutatóan, széle s körben tárgyalja és meghatározza a munkavédelem eszköz, tárgyi és jogi szabályait, de nem megfelelő mértékben foglalkozik a megelőző, tehát a preventív jellegű egészségvédelemmel. Részleteiben tárgyalva: a törvény 13. §ából hiányolom a védelem és a sza nkciók konkrét megfogalmazása mellett a megelőző tevékenység hasonló súlyú megemlítését. A törvény tanulmányozása esetén észlelhető, hogy azt munkavédelmi szakemberek alkották, és a tárcaközi egyeztetésben a Népjóléti Minisztérium nem fogalmazta meg kellő mértékben a humán értékek fogalmát és hatását a munkavédelemben. Nem az egészségügyi szakmai tennivalók tételes felsorolását hiányolom, hanem azt, hogy az egészségügyi alapelvek sem kaptak konkrét törvényi megfogalmazást; az ILOban elfogadott foglalkozásegészségügyi alapelvek, amelyek kiemelik a termelés legfőbb tényezőjének, az embernek folyamatos megfigyelését, az időszakos alkalmassági vizsgálatok fontosságát, valamint a gondozás, rehabilitáció folyamatos elvégzését. Ezek együttesen és különkülön is h iányoznak szerintem a tervezetből. Különösképpen alátámasztja állításomat az a tény, hogy a törvénytervezet részleteiben foglalkozik az épületek műszaki állapotával, a technológiák, gépek műszaki, dinamikus ellenőrzésével. A balesetekről é s a foglalkozási ártalmakról szóló paragrafusokból is hiányolom a humán háttér markáns megfogalmazását. Köztudott, hogy a termelésben részt vevő ember romló egészségügyi állapota, a szervezet egyensúlyának megbomlása nagyon sok esetben primer tényezőként s zerepel a munkahelyi balesetek kialakulásában, a foglalkozási ártalmak és a betegségek létrejöttében. Az eddigi törvényjavaslatok talán legnagyobb hibája a régi rendszerből visszamaradt koncepciók bizonyos fokú átmentésének kísérlete volt. Ugyanakkor a mun kavédelem területén dolgozó szakemberekben megfogalmazódott, hogy az előrelépés csak az európai normák átvételével, azok honosításával, illetve a törvényjavaslatba történő beépítésével valósítható meg. Tehát láthatóan itt egy kettősségről van szó. Vélemény em szerint a jelenlegi törvényjavaslatban az említett kétféle nézőpont ütközik és keveredik, emiatt nem érzem igazán élőnek, illetve gyakorlatiasnak a tervezetet. Bizonyos értelemben az is érthető, hogy minden érdekelt fél törekedett a maga javaslatait elf ogadtatni és ezt a törvénytervezetbe beépíttetni. Sőt megkockáztatnám, hogy tetszik, nem tetszik nekünk ez a fajta keveredés, talán ebben a szituációban nem is lehetett más módon hozzányúlni ehhez a törvényhez. Az előbbi gondolattal kapcsolatban szeretném bemutatni a szerencsésnek igazán nem mondható 58. § (1) bekezdését. E részben pontosan tíz különféle paragrafus van elhelyezve, és ezek együttes értelmezése adja meg a választ az 58. § (1) bekezdésében foglaltakra. A 9. § (2) bekezdésének értelmezéséhez eg y időben öt paragrafust szükséges áttekinteni. Követendő példaként említem meg az 1992. évi XXII. törvényt, a Munka Törvénykönyvét. A jogszabályalkotó ott szinte mindenkor egyetlen paragrafussal fejezi ki magát, illetve határozza meg a szabályozási kötelez ettséget. Tehát magyarul: könnyebb eligazodni abban a törvényben, mint ebben, lévén, hogy a fogalmak nem különféle helyeken vannak definiálva. A törvényjavaslat a munkavédelmi továbbképzéssel csak részben foglalkozik. A hangsúlyt a posztgraduális képzésre helyezi, és nem tárgyalja érdemben a meglévő szakemberek továbbképzését. A munkabiztonsági szaktevékenységnek minősülő tevékenységeket célszerű lenne egyetlen
