Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZILI SÁNDOR, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2042 Azt tartottuk volna helyesnek, ha ebben a sokakat érintő kérdésben a napi politikai érdekeken felülemelkedő biztonságos viszonyokat lehetne kialakítani. Sajnos, rajtunk kívülálló okokból ez csak részben sikerült. Ugyanakkor el kell mondanom azt is, hogy a Szocialista Párt ennél jobb és alaposabban előkészített törvényt várt és egy jobban kimunkált előterjesztés vitájára kés zült. Azt reméltük - gondolom joggal , hogy az előterjesztők élnek a ritkán adódó alkalommal és lehetőséggel. Azzal, hogy a társadalmi rendszer átalakulásából kiindulva hosszú távra is alkalmas, a jelen és a jövő gondjainak a jelzéseit és megoldását egyar ánt felvállaló, a nemzetközi megállapodásokhoz, ajánlásokhoz, normatívákhoz jobban igazodó javaslatot terjesztenek a törvényhozás elé. E reményünket a törvény előkészítésére született kormányhatározatra alapoztuk, amit a gazdaság jelenlegi átalakuló, már k orábban is említett zilált állapota is indokolt volna. Hogy ez nem sikerült, annak okát most nincs szándékomban boncolgatni. Viszont megítélésem szerint az lett volna kívánatos és célszerű is, hogyha az előterjesztés folyamatában, de ha már előbb nem, akko r a törvényalkotói munka részeként a törvényhozás törleszti abbéli adósságát is, hogy elvégzi a témához kapcsolódó nemzetközi egyezmények, ajánlások és iránymutatások ratifikációját. Ezzel bizonyságot tehettünk volna arról, hogy mi már nemcsak jelszavakban , hanem egy fontos társadalmi kérdésben is konkrét formájában megkezdtük és garantáljuk az Európához való felzárkózást. Ezért csak üdvözölni lehet, hogy a Kormány szinte az utolsó pillanatban, a múlt hét végén benyújtotta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet d okumentumait. Remélem, hogy hamarosan elfogadásra is kerülnek. Azt tartottuk volna logikusnak, hogy a munkavédelemről, a társadalombiztosításról, az egészségügyről egy időben és egymással összhangban készüljenek a törvények, ezá ltal is demonstrálva, hogy a népesség egészségi állapota nagymértékben függ a munka biztonságától, a munkavállalókat a munkahelyen ért hatásoktól. Azt vártuk, hogy az érintett kormányzati szervek a törvény előkészítése során elvégzik a mai állapot alapos f eltárását és elemzését, az átalakulás várható hatásainak összevetését, a valós mai és a várható helyzet bemutatását, az összefüggések, a hatást gyakorló tényezők feltárását. Sajnos, és nagy kár, hogy ez is elmaradt. A valós helyzet és az okozati összefüggé sek feltárása gesztusértékű lehetett volna az egész társadalom, de mindenekelőtt az érdekeltek részére, s jó alapot adott volna a munkahelyi közösségek felelősségének a felkészítésére és a társadalom mozgósítására, de a törvény megalkotásához is. Jó lett v olna, ha valósághű képet kaptunk volna a terület által érintett intézményrendszer működéséről, a meglévő ellentmondásokról, az együttműködés, vele a működés hatékonyságának alakulásáról. Annál is inkább, mivel erre az ILO hazánkban járt szakértői miszsziój a konkrét formában is felhívta a figyelmet, sőt írásban is megfogalmazta a javaslatait. Ennek ismeretében reméltük, hogy a gazdaság és a társadalom átmeneti állapotára is tekintettel az előterjesztők megtisztelik a törvényhozást és vele az egész társadalma t egy átfogó, előremutató, a fejlődés irányát befolyásoló, sőt meghatározó munkavédelmi politikai koncepció, illetve egy átfogó, úgynevezett munkavédelmi nemzeti program kidolgozásával, amely megalapozhatta volna a törvény szerepét és végrehajtását egyarán t. Sajnos, nem ez történt, nem ezt kaptuk. Kaptunk egy olyan koncepcióból született törvénytervezetet, amely ezen igények nagy részét figyelmen kívül hagyja, amely minden törekvése, főleg soksok egyeztetés során, annak eredményeként alakult pozitív vonása i, értékei ellenére is racionális célrendszernek részlegesen tud csak megfelelni. Nem oldja meg, azaz nem rendezi kellően a munkavédelem korszerű értelmezését és összetett társadalmi kezelését, az egységes és átfogó kormányzati állami irányítást és felügye letet. Ki tudja miért, de az ILOajánlásokat is mellőzve változatlanul hagyja az érintett intézmények, hatóságok mai, közel sem összehangolt, sőt nem egyszer ellenérdekelt, néha egymással is rivalizáló rendszerét.
