Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - DRAGON PÁL (FKgP)
2039 A Magyar Köztársaságot az elmúlt évben az Európai Mérnökszervezetek Szövetsége felvette tagjai közé, amelynek során akkreditálta a magyar műszaki felsőoktatási intézményeket, és elfogadta az általuk kiadott diplomákat. Ebben alapvető feltétel volt a munkavédelem felső szintű oktatásának igazolása, és ezt csak magyar felsőoktatási intézmény adhatja ki. Nagyon fontos, hogy a munkavédelmi szakemberképzésre, a bizto nságos életviteli szemlélet kialakítására, oktatás, nevelés óvodától az egyetemig tartó rendszerére a törvény tekintettel legyen. Jelenleg a törvény a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hatáskörét elvonja. Nincs összhangban a közoktatási, felsőoktatási és kutatási területen az akadémiai törvénnyel sem. A felelős szervek felsorolásában a művelődési és közoktatásügyi minisztert is fel kell tüntetni megfelelő jogosítványokkal, mindenképpen hatálytalanítani kell a 37/1989es rendeletet, mert ez a nemzetközi és hazai előírásokkal is ütközik. Például a Szakszervezetek Országos Tanácsának még ma is hatásköröket biztosít. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a tanulói munkaviszonnyal és a tanulói balesetekkel a törvény egyáltalán nem foglalkozik. A törvény láthatóan nem terjed ki önálló előadó, képző, iparművész, valamint a szórakoztató tevékenységet folytató személyekre és intézményekre. Nem szól a törvény arról, hogy az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelőségnek milyen feladatai vannak az oktatási intézmé nyek munkavédelmi, biztonságtechnikai felügyelete tekintetében. Nem egyértelmű, hogy mit ért a törvény a szakirányítást végző miniszter alatt. A munkaügyi miniszter a szakképzés területén ugyanilyen vonatkozásban érdekelt. A törvény 53. §át törölni kell, mert arról a közoktatási és felsőoktatási törvénynek kell rendelkezni. A törvényből és az indoklásból teljesen kimaradt, hogy a szakmunkástanuló, a gyakorlati képzésben részt vevő tanuló vagy hallgató munkavállalóe, illetve, ha balesetet szenved, vonatkoz ike rá a munkavédelmi törvény. Fokozottabb mértékben jelentkező veszélyforrásokkal szemben az ember alig képes megfelelő védekező magatartást tanúsítani. Ez érvényes a munkaeszközök kialakításától a munkavégzés során tanúsítandó helyes magatartásra történ ő tanításig. Csak a nevelés, az oktatás, a példamutatás, az anyagi és erkölcsi ösztönzés látszik célravezetőnek. A munkavédelem és biztonságtechnika szempontjából tehát új követelmény a munkabiztonság stratégiai megtervezése, hosszú távon át történő fennta rtása. Ez az országos szinttől az egyes vállalatokig egyaránt új modellt igényel. Azt is figyelembe kell venni, hogy az anyagi erőforrások szűkösek, és központilag nem áll rendelkezésre nagyobb összeg. Tisztelt Országgyűlés! A kérdés azonban mégiscsak az, hogy hogyan lehet forrásokat teremteni a követelmények teljesítéséhez. Véleményünk szerint az erőforrások ott találhatók, ahol a balesetek kártérítésének terhét viselik. Ezek a helyek: a társadalombiztosítás, a biztosítótársaságok, a vállalatok. A megalkot andó új modell feladata, hogy a veszélyforrások lehető megszüntetésén túl, az ellenőrzésen túl vegye figyelembe az összes érintett érdekeit is. Az ilyen stratégiai tervezés első lépése a vállalat adott helyzetén túlmutató szándékok megfogalmazása. Az Európ ai Közösség kezdettől fogva törekedett a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére. Ennek oka az óriási technológiai fejlődés és a munkahelyi veszélyek növekvő mértékű tudatosodása. Már 1987ben egy olyan koncepciót fogadtak el, amely a biztons ági követelmények kölcsönös elfogadásából indult ki, és egyidejűleg felszólítja a tagállamokat az alapvető biztonsági szintek összehangolására és rögzítésére. Ettől az időponttól már ezt alkalmazták a gépekre vonatkozó biztonsági irányelv tervezésében.
