Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - DRAGON PÁL (FKgP)
2038 gazdasági átalakulás előtti időszakban is - egy új munkavédelmi törvény megalkotására. Nagyon sok szakember folytatott országos tanácskozásokat a törvény előkészítésére. A szakemberek tanácskozásai pontosan tükrözték azt az igényt, hogy a munkavédelem problémáit az üzemek, az ipar, a mezőgazdaság szervezeti és szervezési problémáinak, az egészségügy problémáinak, a közlekedésbiztonságnak, a környezetvédele mnek az egységében lehet megoldani, sőt ezeknek a céloknak az elérésében, a munkavédelmi szemlélet kialakításában az oktatásnak és a nevelésnek is döntő szerepet kell biztosítani. Az Európai Közösség országai arra törekszenek, hogy a képzés területén magas követelményeket támasszanak a felnövekvő nemzedéknél, ezáltal biztosítva azt, hogy a balesetek száma jelentősen csökkenjen. A követelmények között tehát határozott súllyal szerepel a munkavédelmi és biztonságtechnikai oktatás. Nálunk igen kevés szó esik a z ember, a gép, a környezet kapcsolatáról, ami azt eredményezi, hogy a munkavédelemről és nem embervédelemről beszélünk. Elhanyagoljuk a legtöbb balesetet okozó morális magatartási kérdéseket. Igen jelentős számú és túlnyomó többségű hazánkban az üzemi bal eseteken kívül a közlekedési és a háztartási baleset. Általában a fent megjelölt, igen fontos és egymással összefüggő területeken különkülön törvények szabályozzák, amelyek másmás időpontokban kerülnek elfogadásra, és gyakran - ami később szokott kiderül ni - egymással ellentétesek vagy nem segítik a másik hatékonyságát. (11.10) Itt kell megjegyezni, hogy e törvény sem tudott szakítani azzal, hogy csak jogi szabályozást nyújt, és hogy elhanyagolja azt, ami a törvény végrehajtásához szükséges: az érdekeltsé gi elvet és az azonosulásra való ráhangolást. Pedig ez azonnal megmutatja a végrehajtásból eredő személyi és társadalmi hasznosulást. Nagyon fontos lenne törvénybe foglalni - éppen úgy, mint más országokban , hogy az üzemeknek és egyéneknek abban az esetb en, ha balesetmentesen dolgoznak, ha a biztonságtechnikai előírásokat megtartják, ha áldoznak az ilyen képzettségű szakemberek alkalmazására, ebből anyagi hasznuk is eredhet. Ilyen haszon lehetne a biztosítási díjak, a társadalombiztosítási járulékok mérsé klése mind üzemi, mind háztartási, mind közlekedési vonatkozásban. Lehetőség lenne a biztonságosan üzemelő és megfelelő berendezésekkel ellátott, egészségre nem káros gépek, eszközök, termékek előállításának, behozatalának kedvezményesítésére is. Ameddig e törvény csak a kivizsgálást és az ellenőrzés büntetését helyezi előtérbe, de nem ösztönöz, és nem célozza meg a morális átalakulást, addig csak törvény marad. Sokszor hallottuk a múltban, hogy legfőbb érték az ember, mégis kikapcsolt biztonságtechnikai be rendezések, halálos mérgezések, vasúti katasztrófák jelezték a múltat, de még, sajnos, jelzik ma is, például a tanulók autóbuszos katasztrófája. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! A már elmondott, és főleg a komplex szemléletre, a törvények összehangolására és érdekeltté tételére vonatkozó megjegyzéseken kívül néhány egyéb észrevételt is szeretnék tenni. A törvény 1. §a inkább értelmező rendelkezések első pontja lehetne. Ehhez kapcsolódik az a megjegyzés, miszerint az értelmező rendelkezések re azért van szükség, mert a törvényben használt fogalmak még a szakemberek előtt sem egyértelműek. Egyébként is a törvény annyira terjedelmes és túlméretezett, hogy jelen formájában alig fog megfelelni az időtállási feltételeknek. Alacsonyabb szintű végre hajtási rendelkezések körébe tartozó részletszabályozások nem valók a törvénybe. Az indoklások sem mindig egyértelműek. A törvény nem oldja meg a munkavédelmi és biztonságtechnikai felügyeletek koordinációs problémáit, amelyek fejlett országokban egységes rendszert alkotnak. Nem szolgálja a minőség és a termékfelelősség feladatainak integrálását sem.
