Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 3. hétfő a tavaszi ülésszak 26. napja - A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2004 szabályokat tartalmaz, és ezzel megbontja a törvényen belüli arányokat azzal, hogy a jogs zabály, a törvény meglehetősen heterogénné válik. (17.40) Itt alkalom nyílott volna arra a törvényjavaslat előterjesztésekor, hogy az igazságügyi kormányzat számot adott volna azokról az átfogó elképzelésekről, amelyek az igazságszolgáltatás egész reformjá ra vonatkoznak. Konkrétan most már a törvényjavaslatról: Tulajdonképpen három elemére szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Az egyik eleme a javaslatnak - elsősorban kritikaként kívánom elmondani , hogy nem határozza meg ennek a sajátos szolgálati viszonynak a tartalmát a törvényjavaslat. Tehát a bíró nyilvánvalóan nem munkaviszony alapján dolgozik. Nem munkaviszony, nem közalkalmazotti jogviszony, nem köztisztviselői jogviszony, de hogy mi ennek a specifikus tartalma - a bírói szolgálati viszonynak , ennek meghatározásával nyilvánvalóan adós maradt a javaslat. Szerepel a törvényben visszautalás a Munka Törvénykönyvére és a közalkalmazottak viszonyait rendező törvényre is. Ebben olyan értelemben lehet problematikus elemet találni, hogy tulajdonképpe n a bírák tevékenységének álláspontom szerint egészére kétharmados törvény vonatkozik. A Munka Törvénykönyve és a közalkalmazotti törvény nyilván nem ilyen, tehát áttételes háttérjoganyagként történő bekapcsolása nem feltétlenül áll összhangban az alkotmán yossági követelményekkel. A második kritikus pontja a már szóba került 9. §, amely a bírák feletti munkáltatói jog gyakorlását hivatott rendezni. A pozitív meghatározás itt is hiányzik, tehát hogy mit jelentenek valójában a munkáltatói jogok. A tilalom tul ajdonképpen csak a konkrét ügyre vonatkozó döntés esetében áll fenn, erre korlátozódik. Egyébként ezt leszámítva a munkavégzéssel kapcsolatos szinte valamennyi kérdésben gyakorolható a munkáltatói jog. És mindez arra az egész problémasorozatra fűzhető fel, amelyet a szocialista képviselőcsoport nevében 1991 őszén is alkalmam volt szóvá tenni, hogy tulajdonképpen a végrehajtó hatalom és a független igazságszolgáltatási bírói hatalom közötti igen kényes egyensúly és cizellált kapcsolat ezen a ponton nyilván m egbicsakolhat és megtörhet. Természetesen Magyarországon bírói függetlenség van. Ezt nem vonja kétségbe senki. Ezt el kell ismerni. Ugyanakkor a jelenleg meglévő joganyag alapján az is természetes, hogy mindenki ennek a bírói függetlenségnek a garanciáit k ívánja megtalálni a jogszabályok szövegében. Tehát amikor az ellenzék ezzel kapcsolatos kritikát mond el, akkor elsősorban az munkál - legalábbis az én gondolkodásomban , hogy vajon leszneke olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek meghatározott értelmez éssel és ezzel kapcsolódó gyakorlattal csorbíthatják a bírói függetlenséget és veszélyeztethetik a bírói függetlenséget. És kétségtelen, hogy itt most egy patthelyzet alakult ki, hiszen azok az elképzelések, amelyekről már itt elhangzottak vélemények, ezek nem öltöttek jogszabályi alakot, nem jelentek meg normatívákba foglalva, tehát tulajdonképpen koncepcionális vita ebben a kérdésben istenigazából ilyen feltételek között nem alakulhatott ki. Mindenesetre - és ez független egy adott kormányösszetétel pilla natnyi politikai orientációjától - a probléma általánosságban létezik, hogy a politikai karakterű szakminiszter a bírósági szervezettel szemben miképpen és hogyan, milyen jogokat és milyen igazgatási jogosítványokat tud felhasználni. És ebben nagyon apró e lemek is nagyon komoly és nagyon meghatározó, befolyásos szerepet játszhatnak. A harmadik szembetűnő hiányossága a javaslatnak álláspontom szerint, hogy néhány nagyon fontos problémáról nem szól, nem tesz említést, illetőleg itt szeretnék visszautalni az i gazságügyminiszter 9/1993. IV. 2án kelt rendeletére, ami viszont olyan elemeket tartalmaz, amelynek véleményem szerint inkább ehhez a törvényhez vagy ennek a Bsz.nek a módosításához kellett volna kapcsolódnia. Történetesen arról van szó tehát, hogy a ja vaslat nem foglalkozik a bírák továbbképzésével, az ehhez kapcsolódó előmenetellel, a bírói munka színvonalának mérésével.
