Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - CSEHÁK JUDIT, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
21 Köszönöm. Szólásra következik Csehák Judit képviselőnő, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője. Felszólaló: Dr. Csehák Judit, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója CSEHÁK JUDIT, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Kátay képviselő úr előadását a szociális bizottság üléséről és többségi állásfoglalásáról. Annál is inkább, mert bizo ttságunk ülésén a kormánypárti képviselők közül senki nem szólt hozzá ehhez az előterjesztéshez. (Derültség a bal oldalon.) Képviselőtársam tehát nyilván nemcsak az én érveimet próbálta kitalálni és megelőlegezni, hanem gondolatolvasó kormánypárti képvisel őtársai véleményét illetően is. Nem feladatom azonban itt az előadóval vitába bocsátkozni, nagyon szikáran azt az 5 pontot szeretném elmondani, ami indokolná a mi állásfoglalásunkat. Egy pontban azonban egy kicsit részletesebben mégis arra kényszerülök, ho gy megvilágítsam azt a számmisztikát, amit Kátay képviselő úr a 16% tekintetében elénk tárt. A legelső és legnyomósabb indokunk, ellenzéki képviselőknek, az elutasításra az volt, hogy a Kormány nem tartja be a javasolt nyugdíjemelés mértékével azt a jelenl eg még érvényben levő társadalombiztosítási IIes törvény hatályon kívül nem helyezett passzusából származó kötelezettségét, mely szerint a tervezett évi keresetnövekedés mértékének megfelelő összeggel, átlagos összeggel kell emelni a nyugdíjakat. Emlékezt etném tisztelt képviselőtársaimat, hogy tavaly is ebben a bizottságban ültünk és tavaly is ennek a Parlamentnek voltunk a tagjai. Tavaly úgy értelmeztük az éves átlagos nyugdíjemelés kötelezettségét, a 19,5%ot, hogy annak 1992 minden egyes hónapjára 19,5%os emelkedést kellett kitennie. Erre elegendő volt az a majdnem 50 milliárd forint, amit tavaly 3 alkalommal használt fel a Kormány, 3 alkalommal hagyott jóvá a Parlament. Kétségtelen, hogyha szeptemberben emelünk nyugdíjat, annak van áthúzódó hatása is. De attól ez még az elmúlt év tekintetében nem lesz más, csak 19,5%, amit az 1992. évi társadalombiztosítási törvény jóváhagyott. A törvény azt írja elő, és nem lehet másként értelmezni, mint erre az évre tervezett 16%os keresetnövekedésnek megfelelő átlag os összeggel kell emelni a nyugdíjakat. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy 1993ban, januártól decemberig az átlagos nyugdíjemelésnek ki kell tennie ezt a 16%ot, ami a nyugdíjak elmúlt év végi záróállományát tekintve - ami majdnem 300 milliárd forint volt - nem kevesebbet, mint 48 milliárd forint nyugdíjemelési összeget igényelne a jelenleg rendelkezésre álló 30,5 milliárd helyett. Nekünk, ellenzékieknek - feltehetően a nyugdíjasoknak is, tisztelt képviselőtársaim - hiányzik tehát 18 milliárd forint a törvényben előírt nyugdíjemelésből. Ez az elutasítás legfőbb indoka. Sokféleképpen lehet értelmezni és átértelmezni a törvényt, erre az előterjesztők is, szakemberek is és kormánypárti képviselőtársaink is tettek néhány kísérletet, azonban az lett volna a becsületes ebb - ha nem akarja a Kormány a tavalyi adott szavát betartani , ha ennek megfelelően módosítja a törvényt. (16.50) Ez világos és érthető. Kétségtelen, hogy kellemetlen, kínos következményekkel jár. Választani kellett volna azonban a két rossz közül. Én a becsületes szembenézést a tényekkel tartottam volna jobb megoldásnak. Másodszor nem támogattuk ezt a javaslatot azért sem, mert nemcsak a 16%ot nem éri el ez a nyugdíjemelés, hanem ha a 300 milliárdos záróállományt nézzük, akkor tulajdonképpen 10%os hav i
