Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 27. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - Interpellációk: - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
1918 Kérném, csendesebben társalogjanak képviselőtársaim, hogy az interpelláló képviselő úr elmondhassa mondanivalóját. SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Az egészséges táplálkozáshoz ma már óriási nagyságrendben áll rendelkezésre nyugati termékcsoport is, ezeknek az ára a hasonló magyar termékekénél is sokkalta több. A cukorbetegek anyagi támogatásáról a 18/1987. XII. hónap 24. EüM. számú rendelet gondoskodik, s a rendelet a nyugdíjasok egy részének biztosít csak havi 100 forintot ahhoz, hogy a terápiának megfelelően egészségesen táplálkozzanak. Mindnyájan tudjuk, hogy ez az összeg nem elegendő. Kérdezem a miniszter urat, hogy nem tartjae szükséges nek e tárgykörben új anyagi támogatást biztosító rendelet megalkotását. Konkrétan: nem láte lehetőséget arra, hogy a jelenlegi pénzösszegen felül - pontosabban annak háromszorosát, tehát 300 forintot - biztosítsunk az érintettek számára? Köszönöm. (Taps a z MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Surján László népjóléti miniszter urat, az interpellációra szíveskedjék megadni a választ. Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A cukorbetegek támogatására a képviselő úr által idézett egészségügyi miniszteri rendelet a cukorbetegek egy részének biztosított már akkor is valójában minimális támogatást. Ez az első és második rokkantsági csoportba tarto zó 70 éven felüli nyugdíjas, valamint a vakok személyi járadékára jogosult hadigondozott, illetve központi szociális segélyben részesülő és a rendszeres szociális segélyben részesülő cukorbetegekre vonatkozik. Ezt az ellátást ma mintegy 50000 fő kapja, éve s költsége 60 millió forint, melyből ötvenet a társadalombiztosítás fizet. A rendeletben világosan keveredik két szempont, megvonja a rászorultsági kört, másrészt a juttatás alapja egy egészségkárosodás, nevezetesen a cukorbetegség. Valójában a rendelet cé lja az akkori húsáremelés részleges ellentételezése volt, és ily módon egyes szociális ellátások mértéke került rendezésre. A mai helyzetben a szociális támogatásainkat két szempont vezérli, az egyik az érintett, illetve családjának szociális helyzete, a m ásik valamilyen esemény, károsodás negatív anyagi hatásának mérséklése. Ez utóbbi lehet elvben független a családok szociális helyzetétől, ilyen például a családi pótlék, amely abból indul ki, hogy bármely jövedelmű emberről van szó, ha gyermeke vagy újabb gyermeke születik, többletkiadásai lesznek, ezt mérsékli ez a bizonyos családi pótlék. Újra meg újra fölmerül azonban, hogy a rendkívül magas közkiadások lehetővé teszike az ellátásoknak a tényleges jövedelmi helyzettől független folyósítását. Van néhány terület, ahol nem célszerű figyelembe venni a család anyagi helyzetét, és ilyennek tartjuk az egészségkárosodásokat. Ezeket hosszabb távon is érdemes fönntartani. Ha azonban oly módon történik a dolog, hogy kiemelünk egyegy egészségkárosodott csoportot, mint ahogy itt a cukorbetegek esetében is történt, vagy azon belül vonunk meg köröket, akkor roppant feszültségeket viszünk a rendszerbe, hiszen a cukorbetegségen kívül más olyan betegség is van, például a lisztérzékenység, amelyben szenvedők joggal tartha tnak igényt hasonló központi támogatásra. Éppen ezért a szociálpolitikai rendszerek hoszszabb távú átalakítására vonatkozó országgyűlési határozattervezet, melyet 6899es számon kaptak kézhez képviselőtársaink, egy általánosabb megoldást javasol, nem kieme lten a cukorbetegeket, hanem az egészségkárosodottakat szeretné támogatni. Igaz, és ez tulajdonképpen válasz a képviselő úr reálisan feltett kérdésére, hogy ezt távlatokban reális számítások szerint 1995re ütemezve képzeli el.
