Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 27. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ)
1894 Ha nemzetközi szerződés másképpen rendelkezik, akkor úgyis mindig azt kell alkalmazni, ezér t annak elsőbbségét az I. fejezetben, az általános rendelkezések között egy önálló szakaszban lenne célszerű rögzíteni, kimondani. A vízumfajtákról: a vízumok terén a jogszabálytervezet meglehetősen elnagyolt és következetlen. A 64. § (1) bekezdése a Kormá ny feladatává teszi a vízumok fajtáinak meghatározását, maga a törvénytervezet mégis három fajtát kiemel ezek közül, és viszonylag rövid szakaszban szabályozza ezeket: ezek pedig a sima beutazási, a munkavállalási és a bevándorlási vízumok. Hiányolom példá ul az üzleti vállalkozás alapítása végett beutazó vagy a kellő okkal kibe utazó, például nálunk tanuló személyek vízumhoz jutásának feltételeit körülíró szabályokat. A bevándorlásról: a bevándorláspolitikáról ez a törvény két utaló szabályon kívül - itt a 17. §ra gondolok, a (3) és az (5) bekezdésre, tehát ezeken kívül - semmit nem mond. Véleményem szerint ragaszkodni kell ahhoz, hogy a (3) bekezdésben felhívott állampolgársági törvény visszahonosítási szabálya, illetve az (5) bekezdésben említett, tovább i körülményeket meghatározó jogszabály a jelen törvény elfogadásakor ismert vagy legalábbis felvázolt legyen. Ezért is emlegették a szónokok mindkét törvény tárgyalása kapcsán azt, hogy nagyon szerencsés lenne ennek a két törvénynek az együtt való tárgyalá sa. A törvényjavaslat meglehetősen furcsának tűnik a bevándorlás kapcsán. Ismer bevándorlási vízumot, bevándorlási engedélyt és a bevándorolt külföldit állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolványt. Ebből pedig az tűnik ki, hogy a tervezet két teljes en különböző élethelyzetet képzel el. Az egyik: a kérelmező minimum 3 éve életvitelszerűen él Magyarországon, a másik: a kérelmező külföldön él, de vagy családegyesítés, vagy a leendő magyar állampolgársági törvényben szabályozni óhajtott visszahonosítás l ehetséges alanyaként szeretne majd Magyarországra bevándorolni. Az engedély megadása után egy, usque másfél éven belül kérheti a bevándorlási vízumot. Kérdem én, hogyan tudhatná ez a két gyökeresen különböző élethelyzetben lévő csoport ugyanazokat a feltét eleket teljesíteni? Márpedig a felmentést csak a helybenlakás alól adhatja meg az egyébként sejtelmesen meg nem nevezett hatóság. Az ellentmondás abszurd következményekkel járhat. Ha a külföldön élő, bevándorolni szándékozó megkapta a bevándorlási engedély t, majd ezután, mondjuk, fél évvel és esetleg egy kormánypolitikai változást követően elutasítják a bevándorlási vízum iránti kérelmét, akkor nem fog tudni bevándorolni, és a bevándorlási engedély érvényesítését lehetetlenné tévő vízummegtagadás ellen még jogorvoslattal sem élhet. Az idegenrendészeti őrizetről és a kijelölt helyen tartózkodásról néhány szót. Mind az idegenrendészeti őrület… (Derültség. - Szórványos taps.) …őrizet, mind a kijelölt helyen tartózkodás elrendelése érthető jogalkotói szándékot t ükröz, de rendkívül nagy óvatosságot kíván. Mindkettő a személyi szabadság korlátozásának minősül, kvázi egy szabadságvesztés, így az alapvető emberi jogok egyikét, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikkében részletesen körülbástyázott szabadsághoz való jogot korlátozza. Ennek, mármint az Emberi Jogok Európai Egyezményének az (1) bekezdés f) pontja kifejezetten azt követeli meg, hogy az ilyen őrizetben tartott személynek folyamatban legyen a kiutasítása. A puszta tartózkodási tilalom vagy az ország e lhagyására kötelezés ehhez még önmagában nem elegendő. A fellebbezés kizárása kétségessé teszi, hogy vane hatékony jogorvoslat a lépés ellen, ahogyan azt az előbb említett egyezmény 13. cikke kötelezővé teszi. A bíróság gyakori jogszabályba történő beikta tásával úgy tűnik, formálisan megvédhető ez a felvázolt rendszer, azonban a külföldi speciális helyzetével számot vető rendelkezések hiánya - kivétel a 38. § (2) bekezdés - mégiscsak nyugtalanító. Gondolok itt védők, tolmácsok, egyéb önkéntes támogatók sze repére. A kijelölt helyen tartózkodás elrendelésével kapcsolatos emberi jogi aggály valószínűleg megalapozott.
