Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 27. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9406-os szám) részletes vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ)
1881 E kérdés bonyolultságát már többször próbáltam a Parlamentben felvetni, sajnos eddig kevés eredménynyel. Ezért az új földtulajdonosok semmi segítségre nem számíthatnak. Pedig ezek a költségek olyan magasak, hogy ezzel mindenképpen foglalkoznunk kell. Különben bizonyos településeken a föld forgalmának a megnehezítését eredményezi és óriási feszültségek kialakulására l ehet számítani. Indítványaim többféle alternatívát kínálnak, amelyek egymástól függetlenül, vagy akár együttesen is beépíthetők a törvény szövegébe. A javaslatom lényege az, hogy a föld értéknövekedését eredményező beruházások megtérítésére a szövetkezeti üzletrész fizetőeszközként kerüljön elfogadásra. (11.10) Indítványom egyaránt érintené a részaránytulajdonosokat és kiterjedne a kárpótlás révén megszerzett földekre is, amennyiben az árverező rendelkezik az adott szövetkezettől üzletrésszel. A javasolt m egoldás a szövetkezettől elkülönült gazdálkodást folytató új földtulajdonos és a szövetkezeti közösség közti érdekkonfliktus elhúzódásának a megakadályozását is kiválóan szolgálná, mert bizony számítani lehet arra, hogy évekig tartó huzavonát eredményez, h a a készpénzfizetés csupán az egyedüli lehetőség. Egyszerűen fogalmazva: nincs pénzük az embereknek, hogy kifizessék ezeket a költségeket. A vagyonkivitel e technikájával garantáltan gazdálkodásban marad a kiadott vagyon, és egyúttal csökken a külső tulajdonosok, illetve a tagok szövetkezettel szembeni követelése is. A kivitt vagyontárgyakat pedig a földtől elválasztva egyébként sem lehetne forgalomképessé tenni. Különben különösen nagy szükség van ennek a javaslatnak az elfogadására azért is, mert a z év végi törvényalkotási dömping során olyan törvényt fogadott el a tisztelt Ház, amely igen nehéz helyzetbe sodorhatja a részaránytulajdonosokat. Szerintem ugyanis - a törvény értelmében - mindenki meg fogja kapni a földjét, akár kéri, akár nem, akár sa ját maga kívánja művelni, akár a szövetkezet számára adja ki bérbe. Tehát akkor is, ha megántulajdonba, és akkor is, ha közösségi tulajdonba kerül a föld. Ott tehát, ahol történtek értéknövelő beruházások, azt mindenkinek meg kell fizetnie a régi tulajdono s számára, vagyis minden termelőszövetkezeti tagnak fizetnie kell. Ha például egy minimális, 30 aranykoronaértékű részaránytulajdont veszünk alapul, 1000 forint aranykoronaértékkel számolva is 30000 forint jön ki. De ennél természetesen sokkalta magasabb összegekről is hallani. Bizony, esetenként több százezer forintra rúgnak ezek a költségek, és el lehet gondolkodni azon tisztelt képviselőtársaim, hogy miből fogják mindezt megfizetni azok a családok, akiknek még fejleszteni is kellene, és fenn kéne tarta ni a termelés folyamatosságát is. Szerintem egyébként százezres nagyságrendű lehet a fizetésre kötelezettek száma. Hiszen az én választókerületemben is számos település érintett, így például Biharugra, Zsadány, Vésztő, Kőrösladány is. Javaslatom tehát arra irányul, hogy az üzletrészt ezen költségek megtérítésére fel lehessen használni, de csak olyan arányban, amilyen arányt a szövetkezet üzletrésztőkéje az adóssághoz képest képvisel. Természetesen nincs minden részaránytulajdonosnak vagy kárpótoltnak szöve tkezeti üzletrésze, ezért a készpénzzel történő kifizetés támogatására javaslom, hogy a Kormány dolgozzon ki egy kedvezményes, egyszerűen igénybe vehető hitelkonstrukciót, amelyet rendelet formájában jelentessen meg, és erre ez a törvény kötelezze is. Úgy érzem, a tárca tovább már nem hallgathat, nem bagatellizálhatja ezt a kérdést. Úgy tudom ugyanis, az országban tízmilliárdos nagyságrendű az az összeg, amely a szövetkezetek üzletrésztőkéjében a föld értéknövelő beruházásaként szerepel. Be kellene látni, a mai viszonyok közepette ennek egy részét sem olyan egyszerű állami segédlet nélkül előteremteni. Egy másik megoldásként javaslom - bár ennek komoly költségvetési vonzata van, akár a FodorKupaféle javaslatnak , hogy az ilyen költségek megtérítését a tul ajdonos maximum 200 forint/aranykoronaértékig viselje, a többi a költségvetést terhelje.
