Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A vasútról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
1844 Hölgyeim és Uraim! Irodalmiasan szólva mondhatn ám: temetni jöttem, nem pedig dicsérni - nem mondom, mert a vasútról szóló törvényjavaslatot nem temetni kell, hanem teljes átdolgozásra visszavonnni. Nem tudom ugyanis elfogadni azt a sokszor hangoztatott elvet, hogy egy rossz törvény is jobb, mint a jele nlegi szabályozás. Miközben tehát - csatlakozva Tóth Sándor igen tisztelt kereszténydemokrata képviselőtársamhoz - a javaslat visszavonására kérem miniszter urat, megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Soron következik Vass István képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Vass István (SZDSZ) VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm a megszólalás lehetőségét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Sok kritika érte ezt a törvényjavaslatot - én most továbbiakat szeretnék mondani, olyanokat, amelyeket a leginkább érintettektől hallottam: maguktól a vasutasoktól. Többek között már a bevezető résszel is bajuk van, a preambulumban nem értik, hogy milyen közlekedéspol itikai koncepcióról tesz említést a törvényalkotó, hiszen ilyeneket nem ismernek - és azt hiszem, hogy nagyon sokan nem ismernek ilyeneket, mert ha vannak is ilyenek a Kormánynak, akkor úgy tűnik, hogy ezt nagyon jól titkolják. Megütközéssel vették kezükbe ezt a törvénytervezetet, látva rövidségét. Nem értik azt, hogy mindazokat a szabályozni valókat, amiket szabályozni kellene, hogyan lehet ilyen tömören, ilyen röviden elintézni, hiszen a vasút jelenére, jövőjére, az állami és önkormányzati feladatokra, a vasút szolgáltatásaira és a vasúti munkavállalókra vonatkozó teljes szabályozásról lenne szó - de hát erről, azt hiszem, így szó sem lehet. Véleményük szerint ez a rövidség, ez a tömörség vezetett el a felületességhez, vezetett el egy olyan keretjelleghez, ami nem alkalmas annak a feladatnak a megoldására, amelyre ez a törvénytervezet hivatott lenne. (17.50) Nagyon sérelmezik, hogy miniszteriális szintre vonnak be olyan szabályozásokat, amiket törvényszintű szabályozás kellene hogy intézzen, az nyújtana biz tosítékokat ezeknek a valóban eredményes megvalósulására. Jogos kifogás az, hogy sok esetben nem konkrét a törvény. Így például a 3. §ban, amely az állam és az önkormányzatok számára előírja a vasút működtetéséhez való hozzájárulást és a fogyasztói árkieg észítést. És hogy ez nem konkrét, az bizony nagy baj, hogy legalább annyira nem konkrét, hogy a vasút nullszaldós működése biztosítva legyen, mert hiszen ez oda vezet, hogy a vasút továbbra is felélheti önmagát, továbbra is a vasút leromlása következhet eb ből. Ez magában hordozná még az árak elszabadulásának a veszélyét is, ha a törvényjavaslat nem beszélne több helyen is hatósági árról, amely árakat nem a piac, hanem a kereslet fizetőképességét valamelyest figyelembe véve a tisztelt hatóság diktál. Az árbe vételek tehát továbbra sem fedezik a vasút ráfordításait, viszont a pusztán deklaratív módon meghatározott támogatás még a szolgáltatás színvonalának szinten tartására sem nyújt talán majd garanciát. Tovább folytatódhat tehát a vasút önfelélése, a fenntart ási költségek és a szociálpolitikára fordítható költségek csökkenése, amely a vasút és a vasutasság teljes lerobbanását eredményezheti. A törvényjavaslat 4. §ában az állam és az önkormányzat feladatait próbálják meghatározni, felsorolni a törvényalkotók. Mindenekelőtt talán azt kellene meghatározni, hogy bizonyos esetekben ki is az állam képviselője, ki is az állam. Ez így önmagában nagyon homályos. Vannak olyan dolgok,
