Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A vasútról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
1845 amelyekben a Parlament lenne illetékes mindenféleképpen, más esetekben nyilván a Kormán y kompetenciája jöhet számításba, de például a 4. § (1) bekezdése a) pontjának ellátása, méghozzá lehetőleg konszenzusos alapon, a Parlament feladata lenne, hiszen az ország valamennyi polgárát érintő koncepcionális kérdésről van szó. Még a lehetőségét is ki kellene zárni annak, hogy a környezet- és természetvédelmi szempontok alulmaradjanak a pillanatnyi gazdaságossággal vagy egyes csoportok érdekeivel szemben. Állami feladat a koncessziós pályázat kiírása is. A 9. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének rende lkezése mintegy Damoklesz kardjaként lebeg a vasút mindenkori vezetésének feje felett. Hiszen a miniszter, vagy az önkormányzati képviselőtestület bármikor indokoltnak tarthatja a személyszállítási vagy árufuvarozási tevékenység fejlesztését, hiszen a mai színvonal mellett ezen igazán nem lehet csodálkozni. És nem kell tekintettel lennie a vasút anyagi helyzetére, amikor felhívja azt a fejlesztésre, és határidőt tűz ki. Ha nincs pénze rá a vasútnak, hát nincs. Legfeljebb kiírnak egy koncessziós pályázatot, amelynek nagy valószínűséggel egy rendkívül tőkeerős külföldi cég lesz a nyertese, amely fejleszti ugyan majd a szolgáltatást, de elsősorban a maga hasznára. Ez egyetlen vállalkozónak sem róható fel. Viszont figyelemreméltó szempont, hogy egy külföldi szé khelyű társaság jelentős adókedvezményeket élvez. Ez a költségvetés bevételeit csökkenti, tehát potenciálisan a belföldi adózók terheit növeli. Tehát a törvénytervezetben kissé homályosan látszó titokzatos államnak érdeke, hogy minél kevesebb közpénzt kell jen a vasútra költenie annak állandó fejlődése mellett. Egyben sajnos érdeke az is, hogy a vasúttal kapcsolatos gazdasági pozíciókat a mindenkori uralkodó párt klientúrájának tartsa fenn. A koncessziós pályázat fenyegető jellege, illetve ennek a fenyegető jellegnek az elkerülése viszont arra ösztönözheti a mindenkori vasúti vezetést, hogy a mindenkori kormánypárt kliensévé váljék, konzerválja a saját helyzete mellett a vasúti szolgáltatás rossz és egyre romló színvonalát is. A 10. § (2) bekezdésének b) pont ja szerint a veszélyeztetett pálya, illetve pályaszakasz lezárható. Hogy mennyi időre, és milyen feltételek mellett, arról a törvényjavaslat nem szól. Érdekes, és az érintettek számára húsba vágó kérdés például, hogy a 13. § (1) bekezdése szerint közszolgá lati funkciónak tekinthető feladatokat a pálya lezárása esetén is fenn kell tartania, és ha igen, milyen feltételekkel. Ezek a szabályozatlanságok, a konkrétságnak ez a hiánya azt hiszem, jó példája a beszédem elején jelzett felületességnek. A törvényjavas lat 15. §ának (3) és (4) bekezdésében olyan rendelkezések szerepelnek, amelyek a jelenlegi kollektív szerződés kompetenciái, amely a Magyar Államvasutak és a vasútnál működő 13 érdekvédelmi szervezet konszenzusán alapul. S az érintettek konszenzusa egy jo gállamban többet ér egy miniszteri rendeletnél. Nem tartjuk, nem tartják a vasutasok elfogadhatónak azt, sőt véleményük szerint kifejezetten káros a fenti kérdések miniszteri hatáskörbe adása. Nem tudják elfogadni az érintettek a 15. § (6) bekezdésének más odik mondatát, amely így hangzik: A vasutas biztosítottak körét és a jogosultság mértékét a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a népjóléti miniszter egyetértésével rendeletben állapítja meg. Azt hiszem, ez valóban elfogadhatatlan. Vasutasok azt m ondják, hogy példátlan az, hogy egy biztosítási jogviszony keretén belül ne a díjfizetés ténye, hanem egy miniszteri rendelet határozza meg a biztosítottak körét és a jogosultság mértékét. A vasútegészségügy és a vasutas társadalombiztosítás hatékony, a bi ztosítottak érdekeit szem előtt tartó működtetése csak saját érdemi döntési kompetenciával rendelkező önkormányzat útján képzelhető el. A törvényben meg kell határozni a vasutaknál működő üzemi tanácsok választásának módját és hatáskörét is.
