Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javasla... - HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ)
1834 Felszólaló: Hegedűs István (FIDESZ) HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném leszögezni, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója támogatja az országgyűlési határozati javaslatot, tehát támogatjuk azt, hogy a Magyar Köztársaság és Szlovákia a Hágai Nemzetközi Bírósághoz for dul a bősi kérdés rendezése ügyében. Mégis szeretném röviden feleleveníteni, hogyan jutottunk el idáig. Úgy gondolom, beszélnünk kell arról, hogy ezt a szerződést 1977ben a Kádárkorszak közepén kötötte a két ország, akkor még Csehszlovákia és a Magyar Né pköztársaság, és hogy ez az a nagy hiba és bűn, amelynek következményeit a mai napig is viseljük. Mindenekelőtt arról van szó ugyanis, hogy már e szerződés megkötése után, de mindenekelőtt a 80as években igen komoly kritikák érték magát a beruházást, a le gkülönbözőbb szakértők, tudósok, újságírók igyekeztek volna a nyilvánosság előtt tisztázni, hogy milyen környezetpusztító hatása van ennek a beruházásnak. A Kádárkorszak legnagyobb bűne, hogy ezeket a kritikákat a szőnyeg alá söpörte, cenzúrázta, nem enge dte, hogy nyilvánosságra kerüljön a Magyar Tudományos Akadémia jelentése, nem engedte, hogy Varga János és más környezetvédők álláspontjával az ország megismerkedjen. Ez a magatartás vezetett aztán oda, hogy 198889ben, a rendszerváltás idején a rendszerv áltás szimbólumává nője ki magát ez a kérdés. Ennek ellenére - a legutolsó időszakokat kivéve - az akkori kormányzat, még a magát szakértőinek nevező kormányzat is 1989 elején kiment Prágába és megerősítette a szerződést. Ezt a hibát - azt hiszem, nekünk m ost fel kell eleveníteni, hiszen ez még a hágai tárgyalás, döntés szempontjából is nehezíti a magyar álláspont érvényre jutását. Ezt az örökséget átvéve, az Antallkormányzat sajnos nem tudott gyorsan és határozottan stratégiát kialakítani arra nézve, hogy hogyan is tárgyaljon, hogyan is alakítsa ki álláspontját a bősi kérdés megoldásával kapcsolatban. Éveken keresztül egyáltalán nem dolgozott ki az Antallkormány alternatívát, hanem elhitte magának, a legkülönbözőbb információknak felülve, hogy a szlovákok - illetve akkor még csehszlovákok - nem fogják megépíteni az erőművet, és azt különösen magabiztosan hitte, hogy a Cváltozatot nem fogják tudni megépíteni. Valójában itt több hibát is elkövetett az Antallkormányzat; elszalasztotta azt a kellő pillanatot , azt a történelmi pillanatot, amikor a csehszlovák rendszerváltás pillanatában még le lehetett volna ülni, és talán meg lehetett volna egyezni az akkor még velünk sokkal inkább szimpatizáló új csehszlovák vezetéssel. De egyáltalán, a későbbi tárgyalási st ratégia során sem volt világos, hogy melyik utat választja a magyar Kormány: inkább megpróbálja elérni az erőmű teljes lebontását, avagy időhúzásra játszik, avagy mindkettőre, és az az 1991es országgyűlési határozat, amelyet egyébként természetesen a korm ánytöbbség szavazatával fogadott el az Országgyűlés, végül is kellemetlenné vált a kormányzat számára, amikor tárgyalni kívánt a csehszlovákokkal, illetve a szlovákokkal. Nagyon sokszor szerencsétlenül és elég rosszízűen hivatkozott a magyar Kormány a '91es országgyűlési határozatra, amely valóban szigorú feltételeket állított a Kormány mozgásterét illetően. De még ekkor is a Kormány újabb hibákat követett el, mondom ezt úgy, hogy természetesen ellenzéki pártinak nagyon nehéz megítélnie, pontosan milyen mo zgástere is maradt a Kormánynak. Mindenesetre elhitte a magyar Kormány azt is, hogy a Cvariáns csak papírtigris, elhitte azt is, hogy ez az erőmű nem fog felépülni, és a Dunát a szlovákok nem merik elterelni. Pedig aztán el merték terelni! Ami még a hibák felsorolásához tartozik - mert azt hiszem, szembe kell néznünk a tényekkel - az az, hogy túlságosan későn jutott arra a következtetésre a magyar Kormány, hogy nincs más megoldás, minthogy fel kell mondanunk a '77es szerződést, ahogy akkor megfogalmaztuk: meg kell szüntetnünk a szerződést. Pedig Pap János képviselő, a FIDESZ soraiból már egy évvel korábban, '91. áprilisában javasolta, hogy szánjuk el magunkat erre a határozott lépésre. Mivel nem volt a
