Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javasla... - HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ)
1835 magyar Kormánynak egyértelmű stratégiája, végül is a h alogató taktika következtében túl későn szántuk el magunkat erre a döntésre. Végül pedig azt szeretném megemlíteni, hogy a kormánypártok csak az utolsó pillanatban, tavaly év végén, amikor már nagyon nagy baj volt, akkor vonták be a magyar ellenzéki parlam enti pártokat, és csak akkor tájékoztattak bennünket kimerítően arról, hogyan néz ki a londoni megállapodás előkészítése, és csak amikor már érződött a katasztrófa, akkor próbálták hatpárti alapon rendezni a magyar külpolitikát is érintő alapvető kérdést, a bősi vízierőmű sorsát. Végül pedig - ami persze a legdöntőbb - mindeközben az ökológiai katasztrófaveszélyt nem sikerült elhárítani. Tehát nem született semmilyen kidolgozott alternatíva sem a Cvariánssal szemben, sem pedig olyan variáció, amely az ered eti tervezethez képest akár még kedvezőbb is lehetett volna, mint a végül megvalósuló Cvariáció. Ezekről ugyan sok szó esett, mindenfajta műszaki kompromisszumról, de kidolgozott variációval sohasem találkoztunk. Mindezek ellenére a FIDESZ is úgy gondolja , hogy a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulnunk, ennek ugyanis nincs alternatívája. Ez az egyetlen lehetőség, hogy valóban - ahogy ezt mások is mondták - európai módon, konstruktívan próbáljunk meg megoldani egy konfliktust, és elkerüljük azt, hogy eg észen más módszerekkel próbálja meg valaki is ezt a problémát rendezni. Sikerült elérnünk - és ez azért nagyon fontos, még ha késői diplomáciai akcióval is , hogy a bősi kérdést, a Duna problémáját ma egész Európában európai kérdésnek tekintik, és a Dunát magát európai folyónak tekintik, és hogy egész Európa odafigyel arra, hogy mi történik ebben a kérdésben. Kár, hogy néhány évet ebben a kérdésben elvesztegettünk. Külön fontos, hogy az Európai Közösség, mint közvetítő, nagyon is pozitív szerepet játszott a szlovákok és a magyarok tárgyalásai során. Azt hiszem, ezt azért ki kell emelnünk akkor, amikor jogosan egyre kritikusabban és gyakran illúzióinkat elveszítve figyeljük az Európai Közösség szerepvállalását ebben a térségben. Itt ebben a kérdésben a közös ség racionálisan viselkedett, és a legtöbb fontos kérdésben minket támogatott. Talán külön érdemes megemlíteni az Európa Parlament március 15i döntését, amelyben a 6. pontban úgy fogalmazott, hogy sürgetően felhívja a szlovák kormányt, legyen rugalmasabb és működjön együtt a fennálló problémák megoldásában. Vagyis kilépve eddigi semlegességéből az Európa Parlament és az Európa Parlamentben lévő 12 ország igenis képes volt arra, hogy egyértelműen kimutassa, ebben a kérdésben a döntő felelősséget a tárgyalás ok halogatásában a szlovák kormányzat viseli. Úgy gondolom tehát - és erről már többen beszéltek , hogy ez az alávetési nyilatkozat, amelyről most szavazunk, valóban kompromisszumos javaslat. (16.50) Ennél jobbat is el tudtunk volna képzelni, de mivel nem voltunk ott a tárgyalásokon, nem tudjuk, hogy sokkal határozottabb, a magyar álláspontot jobban tükröző szövegezést el lehetett volnae fogadtatni. Mi el tudjuk fogadni az alávetési nyilatkozatnak ezeket a kompromisszumait, de természetesen nekem és nekün k is fáj az, hogy a vízmennyiség, az ideiglenes vízmegoldás kérdésében nem sikerült egyértelműen fogalmazni; hogy a jövőre toljuk el ennek a problémakörnek a megoldását; hogy a londoni megállapodást nem is sikerült bevennünk ebbe a különmegállapodásba - ne m sikerült tehát utalnunk arra, hogy ott egyszer már a két fél megállapodott a szükséges minimális vízmennyiség megosztásában, és hogy ez, legalábbis ökológiai szempontból nagyon rossz előérzeteket is előcsal bennünk. És ennyiben még Zétényi Zsolt szkepszi sével is egyet kell értenem, még akkor is, ha azt azért nem hiszem, hogy itt egy puszta papírlapról van szó. Nagyon is bízunk abban, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság pártatlanul és semlegesen fog dönteni a beterjesztett - különkülön is beterjesztett - indí tványok alapján. Végül pedig azt szeretném elmondani, hogy a magyar Kormánynak és a jövendő magyar kormányoknak is el kell fogadniuk a hágai döntést, természetesen ránk nézve is kötelező. Bízhatunk
