Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 20. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Interpellációk: - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince): - VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
1750 Kérdezem az Országgyűlést: elfogadjae a miniszter úr válaszát? Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Meg állapítom: az Országgyűlés 171 igen szavazattal, 3 ellenében, 26 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Ugyancsak dr. Suchman Tamás képviselőtársunk a Magyar Szocialista Párt részéről interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez a cukor betegek anyagi támogatása tárgyában. Átadom a szót Suchman Tamás képviselőtársunknak. (15.40) SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Lenne egy kérésem. Ha jelen van a következő interpelláló képviselőtársam és a válaszadó miniszter, akkor átadnám a helyet, me rt ez most nagyon összejött. Az utánam következőnek átadom a helyet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Dr. Vékony Miklós, a Magyar Demokrata Fórum képviselője interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz Mit kíván tenni a Kormány a hatásos re gionális politika kialakítása érdekében címmel. Vékony Miklós képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Dr. Vékony Miklós (MDF) - a miniszterelnökhöz - Mit kíván tenni a Kormány a hatásos regionális politika kialakítása érdekében? címmel VÉKONY MIKLÓS , DR. (MDF) Köszönöm szépen. Köszönöm Suchman Tamás képviselőtársamnak a gesztusát. Ezzel kapcsolatban arra hívnám föl a figyelmet, hogy valóban 27 képviselő vár az interpelláció elmondására, és Fodor Tamásnak is címezném, hogy az interpellációra három pe rc, válaszra öt perc, viszonválaszra pedig két perc áll rendelkezésre. Én igyekszem ezen az időkorláton belül maradni. (Közbeszólás: Helyes! - Taps a jobb oldalon.) Tisztelt miniszter úr! Interpellációm a Pénzügyminisztérium Gazdaságelemzési és Informatika i Intézete által a gazdaság regionális állapotára és folyamataira irányuló kutatásokon alapul. Az írásban benyújtott interpellációt teljes terjedelmében nem áll módomban ismertetni, annak csupán néhány, lényegesebb megállapítására szorítkozhatom. A gazdaságstatisztikai adatok alapján a regionális folyamatok sajátos kettősséget mutatnak Magyarországon. Egyrészt a válságjelenségek térbeli terjedésének lehetünk tanúi, ha a munkanélküliséget tekintjük például, másrészt az egyes régiók között jelentős f ejlettségi különbségek alakultak ki. Mindenekelőtt éles kettősség mutatható ki a főváros és a vidék viszonylatában, szinte modellszerű, centrumperiféria kapcsolatot képezve. A fővárosban és kevésbé ugyan, de a többi nagyvárosban is - ez nem a kormányzatot , az önkormányzatokat érinti, de a területi folyamatok teljességéhez tartozik - gazdasági alapú belső szegregáció zajlik, az újjáéledő city, a jól szituált polgárok lakónegyedei, a belső nyomornegyedek és a városi perifériák között. A kiépülő piacgazdaság legnyilvánvalóbban a nyugati és keleti országrész közötti, az elmúlt évtizedekben kétségtelenül halványodó megosztottságot élesztette újjá. A megyei szintű összegző értékelésekben is kimutatható a két országrész közötti szintkülönbség. Egyértelmű a Tiszátó l keletre fekvő országrész relatív elmaradottsága, amihez új elemként kapcsolódik a három északi megye, amely az alföldi térségnél is összességében súlyosabb válságtüneteket mutat. Az ipari tengely kettétört, északkeleti része alapjaiban erodálódott. Az el maradott, döntően agrár jellegű, magas munkanélküliséggel sújtott, külföldi tőke által máig még alig érintett határ menti periféria a Dunántúl déli peremétől csak egyegy határ menti nagyváros pozitív hatása miatt, nem teljesen folytonos zónaként húzódik a z északkeleti országrész irányába, ahol Szabolcs és Borsod nagy kiterjedésű válságtérségében teljesedik ki.
