Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A büntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló elvi állásfoglalás általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
169 már említett 7165ös és 7166os indítványok kapcsán, amelyet Zétényi Zsolt és társai terjesztettek be. Zétényi Zsolt képviselő által jegyzett két javaslat közül a 7166os számú törvényjavaslat a büntetőeljárási szabályok megváltoztatására irányul. Lényege szerint elévülés jogcímen az 5 évnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény ek esetében a nyomozást megtagadni, az eljárást megszüntetni nem lehet, az ügyben tárgyalást kell tartani, amelyen a bíróság határoz az elévülésről. A javaslat az ismert alkotmánybírósági határozatot óhajtja megkerülni. Látszólag az a célja, hogy tisztelet ben tartva a nullum elveket, a bíróságok legalább tárgyalják le a már elévült ügyeket, ha büntetést nem is szabnak ki. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy ennél sokkal tovább megy el a törvényjavaslat, amikor is először lehetőséget teremt a bíró számá ra, hogy mérlegelje az időmúlást, és megállapíthassa, hogy az időmúlás folytán nem következett be az elévülés. A 7166os számú törvényjavaslatból világosan kitűnik, hogy idetartozik az az eset, amikor törvényes ok nélkül nem folytatják le a büntetőeljárást . Másodszor pedig: kötelezővé teszi megszüntetés esetén is a bűnügyi költségekről történő rendelkezést, illetve lehetővé teszi az elkobzást, illetve a polgári jogi igény elbírálását. A javaslat álláspontom szerint több ponton ütközik az Alkotmánybíróság ko rábbi határozatával, illetve az alkotmányos büntetőjog elveivel. A javaslat ugyanis kiragadja az Alkotmánybíróság határozatának indoklásából azt az egy mondatot, amely szerint egyedül a bíróság állapíthatja meg jogerősen, azaz az ügyre és mindenkire iránya dóan, hogy egy adott bűncselekmény büntethetősége elévülte. A javaslat lényegében erre a mondatra van felépítve. Indoklása szerint a hatályos büntetőeljárás szabályozási rendszere ennek az alkotmánybírósági előírásnak nem felel meg, s ezért a büntetőeljár ás javasolt módosítása elkerülhetetlen. Ez a magyarázat azonban - divatos szóval élve: csúsztatás , ha egyszerűbben akarjuk kifejezni magunkat, akkor helytelen. Az Alkotmánybíróság idézett mondata a jogban járatosabb személyek részére egy egyszerű büntető eljárási alapigazságot idéz meg. A büntetőeljárásban ugyanis különbséget teszünk alaki és anyagi jogerő között. Az alkotmánybírósági határozatban található mondat annak leszögezése, hogy alaki jogerővel csupán a bíróság végső döntése bír. Ez a döntés rends zeres perorvoslattal már nem támadható. Ilyen alaki jogereje természetszerűleg nincs a büntető ügyekben eljáró egyéb hatóságok határozatainak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a nyomozó hatóság elévülés jogcímén megtagadja a nyomozás teljesítését, azo nban ez nem olyan megfellebbezhetetlen döntés, mint amikor a bíróság hoz ügydöntő határozatot. Gyakorlati következményként az lesz a különbség, hogy újból lehet kérni a nyomozás megindítását. Szó sincs tehát arról, hogy az Alkotmánybíróság határozata olyas mire hívta volna fel a figyelmet, ami a magyar büntetőeljárásban nem felel meg az alkotmányos jogelveknek. Ezt maga az alkotmánybírósági határozat is alátámasztja, hiszen ellenkező esetben a büntetőeljárás ezen hiányosságaira felhívta volna a figyelmet. Ne m állja meg azonban a helyét a javaslat egyéb szempontból sem. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy a politikai okból elmulasztott bűnüldözés, valamint a büntethetőség időbeli kiterjesztésének a kritériuma az alkotmányos büntetőjog e határozatb an, s korábban a 9/1992es alkotmánybírósági határozatban kifejtett alapelvébe is ütközik. Eszerint nem hárítható az elkövetőre annak a terhe, ha az állam mulasztása miatt a büntetőeljárás ideális célja, az igazságot és rendeltetését betöltő célja nem telj esülhetett. (16.40) A törvényjavaslat nem is leplezi, hogy céljai közül az egyik éppen az, ahogy korábban erre rámutattam, a bírónak szabad kezet adni, hogy ilyen esetekben az elévülést megállapítsa vagy sem.
