Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen címet viselő országgyűlési nyilatkozat (javaslat) részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1625 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót dr. Fekete Gyula képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF) FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 8392es ügyiratszám alatt dr. Bogdán Emil és dr. Zétén yi Zsolt képviselőtársaimmal együtt szövegmódosító javaslatokat nyújtottunk be a tárgyalt országgyűlési nyilatkozattervezethez. Indítványunk lényege az volt, hogy az Országgyűlés mindenféle gyűlöletet ítéljen el, azaz mind az idegengyűlöletet és magyarelle nességet, mind az antiszemitizmust és keresztényellenességet. A gyűlölet ugyanis egy és oszthatatlan, nem lehet szeretetet és toleranciát megkövetelni azoktól, akiket naponta megaláznak, leszólnak, kigúnyolnak. Az elmúlt negyven év politikájának és ideológ iájának a keresztényellenesség és a magyarellenesség logikus velejárója volt, és az ország függő helyzetéből értelemszerűen következett. Mára megszűnt a függő helyzet, eltűnt az egypártrendszer, történelmi anakronizmus lenne tehát annak az egyoldalú, régen hivatalos szervek által jóváhagyott és szított, jó esetben kiszolgáltatottságunkból fakadóan mímelt gyűlölködésnek a fenntartása, amin nem kívántak túllépni a nyilatkozattervezetet benyújtó képviselők. Az időközben bekövetkezett események is igazolták vél eményünket. Keresztény- és magyargyűlölő megnyilvánulásokat úgymond felelős politikusok nem minősítettek veszélyesnek, viszont az ilyen megnyilvánulásokra történő reagálásokat eleve megbélyegeztek és elítéltek. Gondoljanak csak képviselőtársaim az Országgy űlés emberi jogi bizottságában az elmúlt hetekben lefolytatott vitákra. Sajnos, az Országgyűlés külügyi bizottságának a gondolkodásán is nyomot hagyott az elmúlt negyven év. A 9775ös számú együttes jelentés tanúsága szerint a bizottság megengedhetőnek vél i a keresztényellenességet, és csak az antiszemitizmust ítélné el, és ugyanezen bizottság megengedné a magyargyűlöletet, és csak az idegengyűlöletet bélyegezné meg. Az egyik alelnök magyarázata szerint a lakosság többsége nem szorulhat védelemre, mivel a t öbbséget nem lehet kisebbségi oldalról megsérteni, ezért szerinte nincs szükség azonos elbírálásra. Mi ezzel a véleménnyel nem értünk egyet, az elmúlt ezer év története másból sem áll, mint abból, hogy egy kisebbség megalázta, elnyomta a többséget. Nem kív ánom elismételni az általános vitában elhangzott érveinket. Csak arra utalok, hogy még a történelmi közelmúltban is számtalan olyan sérelmet, hazugságot kellett elszenvednie a hazai lakosság többségének, amelyek súlyosan sértették nemzeti hovatartozásában, vallásában, vagy ha menekült, kitelepített volt, akkor szülőhelye történelmi múltjában. Az elmúlt hetekben hat parlamenti frakció megegyezett egy közös nyilatkozattervezetben. A megegyezést akár üdvözölni is lehetne, hiszen túllépett azon a véleményünk sz erint már tarthatatlan állásponton, hogy a vallások, nemzetek között van elfogadható és tolerálandó gyűlölködés, és van elítélendő, megbélyegezendő gyűlöletkeltés. Azaz a kompromisszumos javaslatban üdvözlendő új elem, hogy a kormánypártok képviselői elért ék azt, hogy a nyilatkozat elítéljen valamennyi vallás- és nemzetellenes megnyilvánulást, azaz implicite burkoltan ebbe beleérti a magyar- és keresztényellenes megnyilvánulások elítélését is. Ez hatalmas előrelépés mind az elektronikus és nyomtatott sajtób an még általános, a múltból ittragadt egyoldalú szemléletmódhoz viszonyítva, de előrelépés egyes országgyűlési bizottságoknak egészen a közelmúltig képviselt véleményéhez mérten is. (19.30) Annak ellenére minősítem a közelmúlthoz viszonyítva is előrevivőne k a hat parlamenti képviselőcsoport és a függetlenek közös módosító indítványát, hogy itt, Magyarországon vagy a keresztény hagyományú Európa közepén túlságosan az általánosságok szintjén fogalmaznak. Nem
