Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
1612 Nézzünk csak körül a világban, hogy a miénkhez hasonló csökkentéseket a nálunk sokkal jobb anyagi és szervezet i feltételekkel rendelkező vagy nem rendelkező országokban hány évre elnyújtottan kivánnak végrehajtani; körülnézni úgy is, hogy éppen szűkebb környezetünkben egyáltalán tervezneke, komolyan tervezneke létszámot csökkenteni. Nem a konzervativizmus szól t ehát belőlünk, amikor azt hangsúlyozzuk, a rendszeres ésszerűsítések feltételeinek kimunkálása, vagyis a megtartás és változtatás kényes egyensúlyának biztosítása során a körültekintő, a reformmunkálatok előtt úgy kell utat nyitni, hogy közben megőrizhessü k a hadsereg hadrafoghatóságát, működőképességét. Mert ne feledjük, a hadsereg rendkívül érzékeny, élő, eleven organizmus. A megoldatlan beavatkozás egyikmásik részelemét vagy akár az egész szervezetet könnyen lebéníthatja. Gyors újjáélesztése azután - mi nt köztudott - módfelett kétséges és többszörösen költséges vállalkozás szokott lenni. Éppen ezért úgy véljük, hogy a honvédség létszámának kérdését nem lehet kizárólagosan a költségvetési adottságok függvényeként kezelni. Alapvetően a külső körülményeket, a belőlük adódó feladatokat és a nagyon is valóságos technikai színvonal mibenlétét kell tekintetbe vennünk. Az országunk biztonságát veszélyeztető tényezőkhöz és a honvédség jelenlegi feladataihoz mérten, amelyeket az alapelvek immár hatpárti konszenzuss al rögzít, továbbá az adott technikai, fegyverzeti színvonalhoz képest a Magyar Honvédség jelenlegi katonalétszáma aligha mondható túlzottnak. Bennünket, tisztelt képviselőtársaim, higgyék el, a feladat iránti elkötelezettség vezérel. A feladat és a szerve zet összehangolásának folyamatában, amely minden bonyolult organizmus működtetése során folytonos lecke a vezetés számára, nem zárkózunk el a további ésszerűsítésektől. Ellenkezőleg: minden józan megfontolást közös ügyünk érdekében köszönettel nyugtázunk. (18.20) De látni kell, hogy a hivatásos állomány részarányát a mai 22%ról és abszolút számát a 22000 főről éppen a professzionális hadsereg talán majdan mégis megteremthetése és modernizálandó haditechnika eredményes működtetése érdekében éppen nem csökke nteni, hanem ellenkezőleg, a belátható időn belül közel a duplájára kellene növelni. Zárójelben jegyzem meg, Európa valamennyi modern hadseregében a hivatásos állomány részaránya ma 4050%os. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy ma pusztán a sorkatonai ál lomány csökkentésével nem érhető el jelentős anyagi megtakarítás. A kérdés távolról sem ilyen egyszerű. Másképp kezelhetnénk a létszámkérdést, ha határozott külső biztonsági garanciákra támaszkodhatnánk. Önök is tudják azonban, hogy ilyenekre egyelőre nem számíthatunk. A technikai modernizáció szintén lehetővé tenné a létszám takarékosabb felhasználását. Ehhez azonban előbb pótlólagos és nem akármilyen összegű beruházásokra, fejlesztésekre, a honvédelmi költségvetés roppant nagy arányú növelésére volna szük ség rövid, közép- és hosszú távon egyaránt. A honvédségnek teljes mértékben hivatásos hadsereggé történő átalakítása a fegyverrendszerek átfogó modernizációja, cseréje és az általános európai biztonsági rendszer megteremtése nélkül elképzelhetetlen. Aligha kell magyaráznom, hogy ma ez a lehetőség nincs elérhető, belátható távolságban. Számos más ok mellett ezért sem tudjuk támogatni, hogy a honvédelmi alapelvek akár távolabbi lehetőségként is utaljon a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetésére. 2. Felfo gásunkból következik, hogy az emberi tényezőnek a Magyar Honvédségnél roppant nagy jelentőséget tulajdonítunk. Az alapelvek kiegyensúlyozottan szól mind a katonai rendről, fegyelemről, a katonákkal szemben támasztott magas szakmai és erkölcsi követelmények ről, mind pedig az emberi jogok érvényesüléséről. Mindez arra kötelez bennünket, hogy a tisztikar hozzáértését, szakértelmét fenntartsuk és megbecsüljük. Jobb anyagi helyzetben a technikai modernizációt remélhetőleg még a szükséges időben végre tudjuk majd hajtani, de ha a tiszti és tiszthelyettesi állomány pályaelhagyásának nem tudunk gátat vetni, az elveszett emberi tőkét sokkal nehezebb lesz pótolni.
