Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
1613 A katonák állampolgári jogait, azok szolgálati érdekből történő korlátozásának alkotmányos és pontosan me ghatározott lehetőségét az alapelvek szellemében készült honvédelmi és a katonák jogállásáról szóló - remélhetőleg hamarosan önök elé kerülő - törvényjavaslatok európai ismérvek szerint szabályozzák majd. A leghatározottabban vissza kell utasítanom azokat a lesújtóan negatív és általánosító értékeléseket, amelyek a honvédségnél meglevő anyagi és emberi viszonyokra vonatkoznak. Mindenütt a világon előfordul - és nemcsak nálunk , hogy idősebb vagy parancsnoki beosztásokban levő sorkatonák részéről éri jogsér elem a sorállomány fiatalabb tagjait. Az ilyen kilengésekért vajon kit lehet felelőssé tenni? A hadsereg vezetését? A tisztikart? Vagy a társadalom általános erkölcsi állapotát? Hiszen minden sorkatona magával hozza a polgári közviszonyok lelki és erkölcsi torzulásait. Ezt a hadsereg néhány hónap alatt megváltoztatni aligha tudná. A katonai ügyészi szervezet egyébként mindennemű jogsérelemmel szemben már ma is szigorúan fellép. Ami pedig az anyagi viszonyokat illeti. 1992ben a honvédelmi költségvetésnek mi ndössze 11%a jutott fejlesztésre. Nagyon szeretnénk komfortosabb laktanyákat kialakítani, ahol egyegy körletben nem 1620 katona alszik emeletes ágyakon, rosszul működő szén- és olajtüzelésű kályhák környezetében, ám a civilizáltabb körülmények megteremt éséhez ismét és megint csak ismételten anyagi források szükségesek. 3. A fegyveres erők hatékony civil ellenőrzésének megteremtése hosszú és sokrétű folyamat, amely valamennyiünktől nagyobb türelmet igényel. Egyáltalán közösen kellene meghatároznunk, hogy mit is értünk a gyakran és szívesen használt, de valójában nem nagyon tisztázott civil kontroll fogalmán. Én úgy gondolom, ennek legfontosabb, de nem kizárólagos területe az Országgyűlés plénuma, illetékes bizottságai és az egyes képviselők által gyakorolt jogok összessége. E jogokat az Alkotmánytól a házszabályig több jogforrás ma is szabályozza. Mint olyan ember, aki jelenlegi tisztségében vagy tucatszor állt interpellációk kapcsán a tisztelt Ház és számtalanszor az ország nyilvánosságának színe előtt, mo ndhatom, hogy a honvédelmi kormányzatot a szabadon választott Országgyűlés és a demokratikus nyilvánosság máris igen hathatósan ellenőrzi. A honvédelmi bizottság a Parlament egyik leggyakrabban ülésező szerve. A hadsereg átalakításának minden fontos - és s okszor kevésbé fontos - mozzanatáról a honvédelmi bizottságot igényei szerint időben és részletesen tájékoztattuk, s e törvényes kötelezettségünk teljesítésére a jövőben is készen állunk. Ha nem így volt, ne keressenek mögötte szándékosságot. A honvédelmi bizottság tagjai nemcsak a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetőivel állnak rendszeres munkakapcsolatban, hanem gyakran ellátogatnak helyőrségekhez, a csapatokhoz is. Módjukban áll megismerni a fegyveres erők állapotát, napi gondjait. Az Ors zággyűlés ellenőrző szerepe mellett nézetem szerint a széles értelemben vett civil kontroll részét képezik az állampolgárokkal, egyesületeikkel és az érdekvédelmi szervezetekkel fenntartott kapcsolataink is. Nem feledkezhetünk meg a sajtó bíráló szerepéről sem, és lényegesnek tartom a bíróságok által gyakorolt felülvizsgálati hatáskörök szélesítését is. Erősíteni kelle hát azt a civil ellenőrzési hálót, amelynek főbb elemeit az imént felvillantottam? Igen, feltétlenül. Ám ez a törekvés nem vezethet alkotmá nyos berendezkedésünkkel össze nem egyeztethető szerepcserékhez. A végrehajtó hatalom dolga a kormányzás. A törvényhozás dolga a szoros és szigorú ellenőrzés. A tárca mindent megtesz a jövőben is, hogy a honvédelmi bizottság zavartalanul végezhesse dolgát, de mint jogilag értelmezhetetlen, gyakorlatilag kivitelezhetetlen, nem tudunk olyan felállást még elképzelni sem, amelyben a minisztérium folyamatosan és minden döntéséről tájékoztatja a bizottságot. Az ellenőrnek kell ugyanis megmondania, mit és mikor kí ván ellenőrizni.
