Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TABAJDI CSABA (MSZP)
1561 ilyen személyi elven épülő autonómiánál rendkívül fontos lenne valamiféle nyilvántartás, valamiféle regisztráció. Ez azonban, az általam az előbbiekben vázolt történel mi, kisebbségi lélektani és nagyon is megalapozott félelmek és szorongások miatt, nem lehetséges. Nagy vita, hogy tulajdonképpen a magyarországi kisebbségi törvénytervezet az autonómiának milyen formáját fogalmazza meg. Egy nyilvánvaló, hogy nem a területi elvre épül, mert nem épülhet a területi elvre; a személyi elvre épül, de ugyanakkor a hatpárti tárgyaláson is megerősödött, hogy ez több mint a kulturális autonómia. Hiszen azáltal, hogy a kisebbségek létrehozhatják a maguk helyi önkormányzatait, amelyekn ek jogosítványai nemcsak a kulturális területre terjednek ki, ezért én azt hiszem, hogy az a helyes és pontos fogalmazás, hogy a magyarországi törvénytervezet a kulturális autonómia és a közjogi autonómia kombinálására épülő autonómiafelfogás. A kisebbsége k vonatkozásában nemcsak ez a probléma - sőt, alapvetően nem ez a probéma , hogy nincs regisztráció; további problémák forrása, hogy az említett történelmi okoknál fogva nem tudjuk - és a törvény jogalanya és a Pénzügyminisztérium annak idején azért is fo galmazott meg fenntartásokat, mert a pénzügyi kormányzat vagy akár a helyi önkormányzat számára rendkívüli nehézségekkel jár, ha nem tudja , hogy az ország területén vagy az adott önkormányzati területen hány ember az, aki jogalanya, jogosultja, kedvezmén yezettje lehet ennek a törvénytervezetnek. Ezen igazán segíteni nem lehet, de van egy olyan javaslat, amelyet két évvel ezelőtt Kovács Péter szakértő dolgozott ki, amely javaslatnak az a lényege, hogy anonim módon, titkosan vallják be a Magyarországon élő állampolgárok a népcsoporthoz való tartozásukat. Ennek az anonim bevallásnak az az oka, hogy a népszámlálások nem adnak megbízható és pontos adatokat. Nem akarom a tisztelt Házat untatni, csupán néhány adatot szeretnék figyelmükbe ajánlani, hogy a népszáml álásnál milyen eltérések vannak. És most nem a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek által becsült adatokat, hanem a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal által becsült adatokat és az 1990es népszámlálás adatait szeretném egymással ütköztetni. Amíg a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a szlovákság számát 110 ezer főre teszi, addig az 1990es népszámlálásban 5600an vallották magukat a szlovák nemzetiséghez tartozónak. Egy pillanatra, az érdekesség kedvéért azért hadd mondjam el: nemcsak arra kérdezt ek rá, hogy melyik nemzetiséghez tartozik, hanem arra is, hogy mi az anyanyelve. És a szlovákság esetében ez már fölemelkedett 6691 főre, ami azzal magyarázható, hogy sokan azt vallják magukról, hogy szlovák anyanyelvű magyarok. És a harmadik adat, ami nag yon tanulságos a számunkra, hogy anyanyelven kívül beszélt nyelv, és ez a szlovákság esetében 18463 fő. (12.20) Azért érdekes ez a 18 000 fő, hogy mekkora különbség van az önmagát szlováknak valló és a szlovákul tudó 18 000 fő között. Ha most én beleveszem azt, hogy a Szlovákiából kényszerrel kitelepítettek egy része is felsorolta a szlovákot mint olyan nyelvet, amelyet anyanyelvén kívül bír, ez mindenképpen jelzi, hogy a magyarországi kisebbségek jelentős többsége nem vallja magát kizárólag az adott kisebb séghez tartozónak. Egyszerre vallja magát szlováknak és magyarnak, németnek és magyarnak, zsidónak és magyarnak, cigánynak és magyarnak, vagyis a népszámlálási felmérésnek két nagy problémája volt. Egyrészt, hogy nyilvánosan történt, és a rejtőzködő, a jog os szorongásokkal, félelmekkel teli magyarországi kisebbségek döntő többsége nyíltan nem vallotta be kisebbségi hovatartozását. Ez az egyik ok. Legalább ilyen súlyos ok, amit az előbb mondtam, hogy a magyarországi kisebbségek döntő többségének hungarustuda ta van, hungarustudata is van, kettős tudata is van. Tehát minden olyan kérdésfelvetés, amely csak egy népcsoporthoz tartozásra kérdez rá, eleve hamis válaszokat fog adni. Néhány adatot még, részletezés nélkül: például a horvátok és a szerbek a népszámlálá sban együttesen 13266 fő vallotta magát horvátnak és szerbnek, míg a Kisebbségi Hivatal becslése alapján ez a szám 85000 fő.