Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 6. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1519 egykori magyar állampolgárok leszármazottaira, vagy pedig vala miféle korlátozást itt esetleg be lehetne vezetni. Nagyon lényeges kérdés, nemcsak a mostani törvényt érinti, hanem ennek a kérdésnek az eldöntése további törvények sorsára is feltétlenül kihatással lehet. Hiszen, ha egy állampolgári jog valóban a jogok és a kötelességek együttese, abban az esetben egész másként kell az állampolgárságból eredő további jogkövetkezményeket vizsgálnunk, mint hogyha az egy nagyon laza kapcsolatot jelent az állam és az állampolgár között. A harmadik alkotmányossági probléma az e skü és a fogadalom megkülönböztetésének a kérdése. Látszólag nincs különösebb jelentősége, a törvényjavaslat értelmében ugyanazok a joghatásai vannak az állampolgársági eskünek és az állampolgársági fogadalomnak. A törvényjavaslat előterjesztése szerint a kettő közötti különbséget csak az a záradék jelenti, hogy az eskü tartalmazna egy "Isten engem úgy segéljen!" befejezést, a fogadalom nem tartalmazna. Ebben a kérdésben különböző módosító indítványok kerültek már a Parlament elé. Éppen ma osztották ki péld ául dr. Móré László MDFes képviselőnek a módosító indítványát. A módosító indítványok közös eleme az, hogy a magyar közjogban nagyon sokféle eskü létezik. A köztársasági elnök esküjétől kezdődően az orvosi esküig, a bírói esküig, az ügyvédi esküig - és mé g sorolhatnám, hányféle eskü különböző jogszabályok szövegében megtalálható. Ezek az esküfogalmak mind garantálják az alkotmányban megkívánt világnézeti semlegességet. Tartalmazzák azt, hogy nem kell egy közjogi aktusnál valakinek nyilatkoznia arról, hogy ezzel a záradékkal kívánjae azt elmondani vagy e nélkül. Én úgy gondolom, hogy az állampolgári egyenjogúság és a világnézeti semlegesség elve érdekében nem célszerű a magyar közjogba egy olyan új fogalmat bevezetni, hogy az eskü és a fogadalom szövegét me gkülönböztessük akkor is, ha ennek nincs közvetlen jogi hatása. Nem célszerű egy közjogi aktusnál ezt a kérdést bárki számára feltenni. Hangsúlyozom: a magyar hagyománynak nagyon szép eleme az "Isten engem úgy segéljen!" záradék. Itt több miniszteri esküné l is hallhattuk. Semmi nem akadályozza meg, hogy ha valakinek olyan belső késztetése van, hogy ezt el akarja mondani, elmondhassa. De nem szabad beilleszteni a magyar közjogba, nem szabad beilleszteni a magyar alkotmányos rendbe, mert ebben az esetben ebbő l különböző, alkotmányossági szempontból megkérdőjelezhető problémák vetődhetnek fel. Ezért én feltétlenül javaslom azt, hogy ebben a kérdésben a legkövetkezetesebb módosító indítványt, a dr. Móré Lászlóféle módosító indítványt a bizottságok az előkészíté s során ebből a szempontból tárgyalják, de természetesen ezeket az alkotmányossági szempontokat vegyék figyelembe a többi hasonló javaslatnál is, amely ezt a kérdést érinti. Nem kívánok belemenni olyan részletkérdésekbe, hogy a törvényjavaslat több szempon tból hiányos. Hiányos olyan értelemben, hogy például az egyik leglényegesebb kérdésben: az állampolgársági vizsga kérdésében valahogy kifelejtődött az a rendelkezés, amely bárkit feljogosítana ennek részletes szabályai kidolgozására. Ez apró technikai kérd ésnek tűnik, valójában azonban nagyon fontos, hiszen nem mindegy, hogy milyen körben, milyen módon kell ezekből az ismeretekből a leendő magyar állampolgárnak vizsgát tennie, márcsak azért is, mert esetleg ezek lehetnek annyira szigorúak, hogy egy átlagos magyar állampolgár sem tudna annak éppen megfelelni. Ugyancsak lényeges, és nemcsak a részletes vitára tartozó kérdés, hogy a javaslat azt tartalmazza, hogy nem alkalmazhatók ebben az állampolgársági eljárásban az államigazgatási eljárási törvény rendelkez ései. Nos, ez abban az esetben elfogadható lenne, ha ez a törvény részletes, mindenre kiterjedő eljárási szabályokat tartalmazna. Sajnos, nem így van.
