Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 6. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A vasútról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - ILKEI CSABA, DR. (független)
1506 Tisztelt Országgyűlés! A magyar vasút egységéről szóltam. Idegen tehát számunkra a pályavasút és a vállalkozói vasút megnevezések. Mesterséges szétválasztásról van itt szó. A szervezeti korszerűsítés talán úgy lenne megoldható, ha a belső érdekeltségi rendszert az egyes szakszolgálati tevékenységek hozzájárulási mértékének megfelelően alakítanák át. S ha már szóba hoztam az állami feladatokat, hozzáteszem, azok akkor elfogadh atók, ha a vasúti közlekedés fejlesztése összhangba kerül a fuvarpiac semlegességével és a vasúti tevékenység környezetbarát előnyeivel. Tisztelt Országgyűlés! Summázatát adva az eddig elmondottaknak, leszögezzük, sajnos, ez a vasúttörvénytervezet még a s okat bírált 1968as IV. törvénynél is gyengébb. A józan paraszti ész, a jogfelfogás és a vasút mint szakma szempontjából. Kimaradt valami a felsorolásból? Igen, a kérés. Kérjük a Kormányt, vonja vissza a törvényjavaslatot, s - amint említettem - először fo galmazza meg az általános közlekedési koncepcióit. Mi, kereszténydemokraták a javaslatot nem fogadjuk el. Meggyőződésünk, hogy a Kormány támogatását ezúttal ez fogja majd szolgálni az érted fogalom keresztény tartalma szerint. A népjóléti tárca vezetőjének nemrégiben olvasott nyilatkozatából a magyar vasút jövendő sorsára is érvényes az alábbi összetett mondat: "Nem veszi észre a társadalom, hogy folyamatosan magának ássa a vermet, amikor mindent megtesz azért, hogy az állami bevételek csökkenjenek, ugyanak kor minden politikai erőt megmozgat, hogy az állami kiadások minél nagyobbak legyenek." Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Ilkei Csaba független képviselő. Felszólaló: Dr. Ilkei Csaba a független képviselők r észéről ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A vasútról szóló törvényjavaslat az utolsó pillanatban kerül a tisztelt Ház elé, mind a nemzetgazdaság, mind a vasúti közlekedés helyzetét tekintve. Mert ha az állam és alapve tően a MÁV kapcsolatának rendezése nélkül folytatódik a vasút visszafejlesztése, működőképességének csökkenése, az elszomorító leépülés, akkor holnap már késő átállítani a váltókat, végzetesen lekéssük a csatlakozást Európához. És maradnak az elavult pályá k, berendezések, a lepusztult járműpark, és tovább halaszthatjuk a korszerűsítési és fejlesztési munkákat. Az önfinanszírozó, önfenntartó vasút életképtelen elméletének erőltetése, az állami felelősségvállalás elhárítása, a maradékelvű támogatás tényleg cs ak a végállomást jelentheti nemcsak a MÁVnak, de egy nyitott, piacorientált nemzetgazdaságnak is, mely új összekötő vonalakat keres a nagyvilággal, mindenekelőtt Európával. És károsodna megannyi magyar település, aztán az utazóközönség és maga a vasutassá g is. A mellékvonalak felszámolása, az úgynevezett nem kellően támogatott forgalom szüneteltetése következtében az elszigeteltségre ítélt települések lakossága zuhanna vissza helyrehozhatatlanul múlt századi társadalmigazdasági viszonyok közé. A személysz állítás csökkenése, a vállalkozási képtelenség, a szociális ellehetetlenülés további létszámcsökkentéssel járna a vasutasság körében. Vasutasnak lenni valaha nemcsak foglalkozást jelentett, hanem életformát is, megalapozott, jó ellátással, szociális, kultu rális gondoskodással, neveléssel, oktatással, tervezhető jövővel, kiszámítható nyugdíjjal, öregséggel, és ez vonzó volt vasutasnemzedékek számára. Ezt a vonzó arculatát már elveszítette a MÁV, az egzisztenciális bizonytalanság sok feszültség forrása. A ves zteség, az eladósodás, az elbocsátások, a sztrájkfenyegetettség csak abba a zsákutcába szoríthatja a MÁVot, hogy költségeit áthárítsa az utazóközönségre, a fuvaroztatókra, az önkormányzatokra, s anélkül, hogy minőségi változásra képes lenne, szembekerül a z átalakulás progresszív elemeivel. Egyeseket pedig mindez arra ösztönözhet a minisztériumban és másutt, hogy felmelegítsék a vasúti forgalom közútra terelésének koncpecióját. Holott látjuk, világszerte miként vezet a motorizáció - annak minden veszélyes é s kártékony mellékhatásával - a közúti közlekedés
