Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 6. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A vasútról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY, a FIDESZ vezérszónoka:
1497 Egyfajta kényszer is volt abban, hogy a vasút ügyével foglalk ozni kelljen, hiszen ennek az ágazatnak sem volt jobb a helyzete, mint a gazdaság egyéb területeinek. Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai lépései oda vezettek, hogy a vasút műszakilag ugyan működőképes, de gazdaságilag működésképtelenné vált. Melyek volt ak az ezt okozó lépések? Egyrészt az Európában példátlan vasúti önfinanszírozás elvének bevezetése, amely az állami költségvetés kivonulását jelentette, és a vasutat arra kényszerítette, hogy a személyszállítás veszteségeit az áruszállítás nyereségéből fiz esse. Elhangzottak európai összehasonlító adatok; Németországban 34%, Ausztriában 59%, Olaszországban 69%, Franciaországban 33% az állami finanszírozás részaránya a vasútban. Így a fejlesztések és a beruházások helyett a MÁV egy keresztfinanszírozási rends zerre kényszerült, aminek következtében elmaradt a vágánykorszerűsítés, ennek köszönhetőek ma az állandó jellegű sebességkorlátozások, elmaradt a gördülőállomány beszerzése, miáltal a személykocsik átlagos életkora olyan 17 év körül van, a teherkocsiké 19 év, 20 év körül, és nem utolsósorban fokozatosan elmaradtak a bérfejlesztések, aminek következtében ma a vasúti dolgozók átlagbére jóval alatta marad az iparban dolgozókénak, körülbelül olyan 20%kal. Olyan szemléletes példákat már nem is kívánok most elmo ndani, mint a mindenki által ismert Moldova György könyvéből ismert történet, amikor a vasúti mérnök belerúgott a vasúti sínbe, és az 4 centimétert elmozdult a helyéről. Na nem azért, mert olyan erős volt a rúgás. A MÁ V a statisztikai adatok alapján 1980ban még naponta 800000 utast szállított, a folyamatos visszaesés eredményeként 1992ben már csak 470000et. Ezzel párhuzamosan, az eltelt időszakban az egy utasra jutó költség nyolcszorosára, míg a bevétel csak 3,3szer esére nőtt, azaz míg 1980ban némi szerény nyereség volt a személyszállításon, addig 1992ben már a bevétel a költségek felét is alig fedezte. A keresztfinanszírozás csődjéhez az utóbbi három évben még hozzájárult az is, hogy drasztikusan emelkedtek a gázo lajárak, az infláció egyre erősebbé vált, és a bérfejlesztések és bérjárulékok kikövetelése - gondoljunk csak az elmúlt időszak sztrájkjaira - ezeket a költségeket jelentősen megemelték. Nem csökkent az általános gazdasági hanyatlás, aminek következménye a vasút számára a behajthatatlan követelések sokasága lett. Ezt tetézte még a tranzitszállítások után elmaradt fuvardíj a volt jugoszláv, valamint a román s a volt szovjet vasutak részéről. A volt jugoszláv vasutak több mint 2 milliárd forinttal, a román va sutak 1,5 milliárd forinttal tartozott a MÁVnak, szerencsére néhány olyan akcióra került sor, amely ezeket a kintlevőségeket csökkentette. A vasút nem tudott az őt megillető bevételhez jutni, ezért jelentős tartozásokat halmozott fel: 1991 végére mintegy 10 milliárd forint tb., adó, vámtartozást. Saját erőből ezt a MÁV nem tudta csökkenteni, hiszen például az 1992es, tavalyi évet a keresztfinanszírozás csődjeként 11,5 milliárd forintos veszteséggel zárta. A felhalmozott tartozások és kamatainak törleszt ése, az 1992. évi veszteséges gazdálkodás pénzforgalmi következményei, az 1993. évi gazdálkodási bizonytalanságok minimálisan 1516 milliárd forint rövid lejáratú hitel felvételét tennék szükségessé, hogy a vasút pénzügyi, gazdasági működőképessége ebben a z évben ne omoljék össze. A vasút hitelképessége viszont nem megfelelő, hiszen adósságállománya mintegy 50%a a bevételeinek, jövedelemtermelő képessége 1993ban az optimális becslések esetén is nulla, a Kormány az 1992. és 1993. évben a MÁVval kapcsolatb an hozott intézkedéseinek a hatását is figyelembe véve. Ugyanakkor, ha a vasút mégis hozzájutna ilyen nagyságrendben hitelhez, akkor annak kamatait nem tudná fizetni. A MÁV gazdasági működőképességével, pénzforgalmi nehézségeivel foglalkozó kormányszintű i ntézkedések figyelmen kívül hagyták, hogy az adósságokat és hiteleket, illetve az azok utáni kamatot a nyereség terhére, illetve adózott eredményből kellene fizetni, rosszabb esetben
