Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GYÖRGY, DR. a honvédelmi bizottság elnöke, a bizottság előadója:
1458 hagyományok szerint, részben a birodal om széthullása nyomán létrejött új nemzetközi jogalanyok részvételével. Miközben a kommunizmus feltartóztatására és visszaszorítására, a hagyományos demokratikus értékek megvédésére szerveződött integráció, a biztonságukat, stabilitásukat, jóléti államukat féltő nyugateurópai fejlettebb országok a határok megszüntetésére, a szuverenitásuk mind nagyobb hányadáról való lemondás révén szélesítik és mélyítik együttműködésüket, a kontinens középső régióiban és keleti felében a nemzeti identitásukat kereső orszá gok szuverenitásukat visszanyerve, nemzetállam jellegük markánsabb kinyilvánítására vállalkoznak, aminek során dezintegrációs folyamatok váltak uralkodó trenddé. Sem az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződés, sem az ennek tökéletlenségeit az érintett etnikumok, népcsoportok, nemzetiségek kirekesztésével, alapvető emberi jogaik figyelmen kívül hagyásával korrigálni szándékozó hitleri és sztálini rendszer nem volt képes tartósan megoldást adni a közép- és keleteurópai balkáni térségben kisebbsé gben élő népek számára, ami a nacionalista gyűlölködés szellemét idéző háborús helyzetet teremtett a Balkánon, Moldovában, a Kaukázusban és másutt. A régi történelmi etnikai sérelmek felemlegetése és azok orvoslására irányuló újbóli szándékok az átalakulás t sikeresebben vezénylő demokráciák iránt érzett gyűlölködő, irigykedő sovinizmus súlyos államközi konfliktusok forrásává lehet, ami ebben a térségben keletkezett új veszélyeztetettségi tényezőkkel együtt hosszabb távon is az instabilitás lehetőségét hordo zza magában. Ilyen nemzetközi körülmények között a Varsói Szerződés megszűnte, az ország függetlensége elemi erővel vetette fel hazánk biztonságpolitikai kérdéseit, és ezen belül honvédelmünk helyzetét. Magyarország az egykori szovjet birodalom nyugati vég vidékén, ugyanakkor Európa szívében fekszik. Geopolitikai helyzetéből fakadóan közvetlenül éli át a kommunista rendszer bukása utáni átalakulásból eredő kihívásokat, valamint a környezetében jelentkező nemzeti és népi ellentétek robbanásszerű jelentkezését . Mindennek következtében ez a térség várhatóan az elkövetkező évtizedben is válságveszélyes marad. Magyarország a kis területű országok közé tartozik. Keletnyugati kiterjedése mintegy 520, míg észak- déli nem haladja meg a 250 kilométert. Az ország terül etéhez képest a 2223 kilométeres államhatárunk aránytalanul hosszú, és a 93000 négyzetkilométer terültén mintegy 3000 lakott település van. Ez azt jelenti, hogy az országban átlagosan öt és fél kilométerenként települések találhatók. Az ország lakosságának nagyobbik része úgynevezett ipari tengely mentén él. A gazdaságilag fejlettebb északi körzeteiben, Budapesten és nyolc északi megyében él a lakosság 61%a. Városaink közül 62 - 37% - a határtól 25 kilométer távolságon belül található, és megyeszékhelyeink 84%a az államhatártól 50 kilométeres távolságon belül helyezkedik el. Ezeket a katonaföldrajzi adottságokat az ország területe védelmének megszervezésekor figyelembe kell venni. A megelőző mintegy 45 évben önálló honvédelmi koncepcióról hazánkban tulajdo nképpen nem beszélhettünk. Először is azért, mert biztonságunk és katonapolitikánk alapdokumentumai egyáltalán nem nemzetben gondolkozva íródtak. (18.00) Védelmünk egyetlen és mindent megoldó axiómája a szövetséghez tartozás és hűség volt. Ez fából vaskari ka, ugyanis egy szövetség biztonsága önmagában nem értelmezhető, éppen azért jönne létre, hogy csatlakozó tagállamainak védelmét szavatolja. Ilyen értelemben tehát hazánk védelmének egyik garanciája kétségtelenül a szövetség megléte volt, de ez a kizárólag osság jelentősen csökkentette mozgásterületünket. Kizárt valójában lehetséges veszélytényezőket, ugyanakkor egy manipulált fenyegetettségre építve deformálta egész katonai potenciálunk mértékét. Manapság Európa jaltai megosztottságának vége látszik szakadn i azzal, hogy Máltában egy új elrendeződés alapján tárgyalt annak a két országnak vezetője, amelyek az elkülönült katonai tömbök vezető erejét képezték. Azzal is továbbá, hogy a megosztottságot és szembenállást fizikailag is megtestesítő két Németország sz inte egyik pillanatról a másikra egyesült. Mindehhez nagymértékben