Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GYÖRGY, DR. a honvédelmi bizottság elnöke, a bizottság előadója:
1457 A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája ELNÖK (Dor nbach Alajos) : Soron következik a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést 5972es számon kapták kézhez. Most megadom a szót Balogh György képviselő úrnak , a honvédelmi bizottság elnökének, a bizottság előadójának. Felszólaló: Dr. Balogh György, a honvédelmi bizottság elnöke BALOGH GYÖRGY, DR. a honvédelmi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy körülnézek a teremben, bizony, elég kevesen vagyunk… (Közbeszólások: Sokan!) Nézőpont kérdése. Így elég nehéz részleteiben egy szerintem ilyen komoly kérdésről beszélni. A rendszerváltást követő elmúlt 3 évben a biztonság, a honvédelem, a haderő és mindezek irányítási rendje töb bször visszatérő téma volt. A honvédelmi törvény módosítása, a költségvetési és az önkormányzati vita során az Országgyűlésben, egyes politikai események következményeként a közéletben, látszólag technikai kérdések tekintetében pedig a honvédelmi kormányza ton belül alakultak ki viták. Mindezek során megállapítható, és ebben minden politikai erő és teljes szakmai kör egyetért, hogy a magyar honvédelem koncepcióját, reformját a rendszerváltás eredményeként létrejött új politikai intézményrendszerből és az ala pvetően megváltozott nemzetközi közegből kiindulva kell kialakítani, miközben a parlamenti pártok között, a fő kérdések tekintetében pedig a nemzet egészében konszenzust kell elérni. Ennek a következtetésnek megfelelően a kormányzat, a Külügy- és Honvédelm i Minisztérium a honvédség parancsnokságával együttműködésben különböző alapdokumentumokat dolgozott ki, és ezzel egyidejűleg szakmai, tudományos vonalon a biztonságpolitikai és honvédelmi kutatások központja, az Atlanti Kutató, a Tudományos Akadémia Béke- és Konfliktuskutató Központjától kezdve az Erasmus Alapítványig behatóan foglalkoztak a Magyar Köztársaság katonai biztonságát befolyásoló tényezők elemzésével és a társadalom és a fegyveres erők viszonyával. Amikor a honvédelmi bizottság véleményét tolmá csolom, és szólok köztársaságunk tervezett új doktrinális nézet- és követelményrendszeréről, melyet a honvédelmi tárca vezetése a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelvei című okmányban összegezett, először a körülményeket elemzem, és ezt követően térek rá honvédelmi nézetrendszerünk lényegének indokolására, az alapkoncepció értelmezésére. A XX. század rövidesen véget ér, és nem cáfolja meg Oswald Spengler következtetését, mely szerint a történelem mindig hadtörténelem. A korszaktevékenység egésze valóban katonai jellegű, gondoljunk a két világháborúra, a regionális fegyveres konfliktusokra, a polgárháborúkra, a forradalmakra, a diktatúrákra, a háborús veszélyek szüntelen rezonanciájára, az anyag, szellem, személyiség uniformizálásának óriási méreteire. A század utolsó évtizedeit a szocializmusnak nevezett eszemevilágra épített világpolitikai, világgazdasági szövetségi rendszer látványos összeomlása, a kollektivizmust hirdető autokrata diktatórikus államszövetség felbomlása, az ideológiai alapon megosztott bipoláris világrend szerint kialakult nemzetközi biztonsági struktúra széttöredezése jellemzi. Ezeknek a változásoknak a nyomán a politikai, gazdasági és katonai hatalom drámai újraelosztása megy végbe, részben a régi
