Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - Határozathozatal a statisztikáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
1445 kellene minden egyes kamarai törvényben ismételten megfogalmazni és leírni az általánosságokat, és maga a törvény csak az adott szakmának megfelelő sajátosságokra szorítkozhatna, amennyiben szakmai kamaráról van s zó. A házat sem a tetőnél kezdik építeni, hanem először lealapozzák, ez volna a Polgári Törvénykönyv, és csak erre jönne a felépítmény, majd a tető, ezek a gazdasági kamarák, illetőleg a szakmai kamarák. Ugyancsak jogszabályszerkesztési problémakörbe tart ozó kérdésnek véljük azt, hogy az első ízben megalakuló helyi kamarák alakuló taggyűléseinek és tisztségviselőválasztásainak lebonyolításáról szóló átmeneti rendelkezések ne magában a törvényben, hanem csak annak mellékletében szerepeljenek. Maga a törvén y - reméljük - hosszú távra készül, ezért ennek az egyetlen alkalomra szóló szabályozásnak mindenképpen a törvény mellékletében van a helye. A legáltalánosabb megütközést keltő probléma a törvénytervezetben az, hogy a tartalma minden kétséget kizáróan egy törvényerőre emelt alapszabály. Minden társadalmi szervezetnek megadatik az a jog, hogy alapszabályát maga határozza meg. Semmi okot sem látunk arra, hogy ettől a jogtól pont csak az orvosi kamarát fosszuk meg. Ez különben azzal a hátránnyal is járna, hogy minden egyes jogszabálymódosításhoz országgyűlési döntésre volna szükség. A végleges törvényből teljes egészében ki kell iktatni az alapszabályi elemeket, és éppen ez ad majd lehetőséget arra, hogy a majdan újonnan megalakuló orvosi kamara küldöttei való ban demokratikus úton alkossák meg az új alapszabályukat, és nem a törvény által előre meghatározott belső szabályozást lesznek kénytelenek elfogadni. Összefoglalva tehát az eddigieket: csak a Magyar orvosi kamara külső jogosítványait, közjogi funkcióit ke llene e törvényben rögzíteni, a belső működést pedig az alapszabály határozná meg. Ezek után nézzük meg az erősen vitatható koncepcionális elemeket, közülük mindjárt az első a kötelező tagság kérdése. A kamara szakmai kontrollja, etikai funkciója nyilván c sak teljes körű tagság mellett lehet igazán hatékony. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kötelező tagság kötelező kérelmezési eljárással indítva - mint ahogy az a törvénytervezetben szerepel - nem lenne jogilag aggályos. Legalább ekkora kérdés az , hogy a kamara mit ad, illetőleg az orvos mit kap cserébe a kötelező tagságért. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a kamara a szellemi szabadfoglalkozású állampolgárok tömörülése és működési formája. Jelenleg az orvostársadalom legnagyobb része nem ebbe a k ategóriába tartozik, hanem alkalmazotti, közalkalmazotti, köztisztviselői státusú, és csak a vállalkozó orvos tekinthető szellemi szabadfoglalkozásúnak. (16.40) Ebből következik, hogy legfeljebb az ő számukra lehetne kötelezővé tenni a kamarai tagságot, a többiek számára pedig csak mint lehetőséget kellene fenntartani. Egyáltalán nem biztos azonban az, hogy nem lesznek olyan munkáltatók, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő alkalmazásukban lévő orvos ne legyen tagja a Magyar Orvosi Kamarának. Ez a kívánság an nál is inkább alátámasztható érvekkel, mivel például a kamarai fegyelmi jogkör erősen ütközik a közalkalmazotti törvényben lévő fegyelmi szabályozással. Az az aggály, hogyha a tagsági viszony nem lenne teljes körű, akkor az etikai normák érvényesítése nem volna megvalósítható, nem helytálló. Mindössze az történik ugyanis, hogy az állami alkalmazotti orvosok működési körében ezek betartása továbbra is az állam feladata marad. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kamara mint köztestület működésének megind ulásakor az államtól veszi át ezt a funkciót. A teljes körű tagság eléréséhez gyorsabban jutnánk el, ha olyan lenne a szabályozás, hogy az orvosnak érdeke lenne kamarai taggá válnia. Az orvosok teljes körű tagságánál is fontosabb kérdés az, hogy a kamara m űködése előnyösen befolyásolja a gyógyítás eredményességét, hatékonyan képviselje a lakosság, a betegek érdekeit is. E
