Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 30. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
1371 A kérdésemben nem kívántam és nem kíván ok állást foglalni, nem is az én feladatom, nem is az én kompetenciám semmilyen feladatátcsoportosításban vagy az átszervezés irányát illetően. A világban és Európában, mint ismeretes, többfajta modell létezik, elsősorban a külügyminisztériumoknak a szerep vállalását illetően. Ismeretes a skandináv modell, a német modell vagy akár a rendkívül egyedi eset, az amerikai eset. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben csak egy dolog vezérelhet egy képviselőt, ezt a feladatot minél jobban, az eddiginél jobban megoldani , véget vetve annak a nem túl szerencsés irányítási vitának, ami évek óta zajlik az érintett minisztériumok között, zajlik minden költségvetés elfogadása esetén vagy költségvetési vitában, valamint zajlik a Parlament külügyi bizottságában ugyancsak néhány év óta. Ez volt az egyetlen indok, ami engem - a jobbítás érdekében - a kérdés feltevésénél vezérelt. Kérem államtitkár úr válaszát. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Kelemen András külügyminisztériumi államtitkár urat, a kérdé sre szíveskedjék megadni a választ. Dr. Kelemen András külügyminisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy elmondha tjuk, míg a dualista monarchia idején Ausztria és Magyarország külképviseletei magukban hordták azt a párhuzamosságot, hogy elvileg két országot jelenítettek meg, ezzel szemben a központi tervgazdálkodásos irányítási rendszer kialakítása és ami vele jár, a külkereskedelem állami monopóliuma egy másfajta párhuzamosságot hozott létre, mégpedig azzal, hogy azt igényelte, hogy a gazdasági diplomáciai tevékenységünk külön központosított szervezetben jelenjék meg. Ennek a központosított külkereskedelmi tevékenysé gnek a megszűnése, azaz a magyar gazdaságirányítási rendszer gyökeres fordulata nyomán viszont megváltozott ennek a tevékenységnek korábbi politikai, jogi és gazdasági környezete. A jelenlegi kormányzati szervezet alapjá n kialakult munkamegosztás szerint a külképviseleti szervek egységes politikai irányítását a nagykövetségek útján a Külügyminisztérium látja el. A kereskedelmi kirendeltségek a nagykövetségek részei, de általában helyileg elkülönülten végzik munkájukat, sz akmai tevékenységüket pedig a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma irányítja. A két tárca kormányszinten összehangolt, és intézkedéseik célja az egységes irányítás megerősítése, a létszám, a költségek és a háttérlétesítmények ésszerűsítése, a pár huzamosságok megszüntetése. Így jön létre a piacgazdaság viszonyaihoz alkalmazkodó, a hazai gazdasági szervezetek igényeit kielégítő, a fejlett országok gyakorlatához közelítő és a nemzetközi jog követelményeinek megfelelő egységes diplomáciai rendszer. Vé leményünk szerint azonban ez nem hajtható végre ugrásszerűen, mert ma a kereskedelmi képviseletek alaptevékenységéhez tartozik a gazdasági diplomáciai munka, a gazdasági ismeretek megszerzése és értékelése, valamint a fogadó ország üzleti köreivel való kap csolatok kiépítése és ápolása. Ezáltal a képviseletek meghatározó módon járulnak hozzá külkereskedelmi kapcsolataink alakulásához és a befektetésösztönzéshez. Ugyanakkor az elmúlt kormányzati időszak sem volt megfelelő egy mélyreható szerkezeti átalakításh oz, hiszen a kényszerű és rohamos piacváltás időszakában nem lett volna szerencsés a piacra jutással foglalkozó szerveződést átalakítani. Jelenleg a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma elősegíti, hogy a vállalatok és vállalkozók, illetve a gazda sági érdekképviseletek külföldön megjelenjenek, sőt azt is, hogy külföldön képviseleteket hozzanak létre. Kirendeltségei a vállalkozók üzleti utazásaihoz, tárgyalásaihoz, felszerelésük és helyiségük rendelkezésre bocsátásával is szolgáltatásokat kínálnak. Ez annál is fontosabb, mert a külkereskedelem demonopolizálása és az óriásvállalati rendszerek
