Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 30. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - A helyi önkormányzatok folyamatban lévő címzett- és céltámogatásáról, továbbá a támogatási célok 1993. évi rangsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH TIVADAR, DR. a KDNP vezérszónoka:
1350 Én úgy ítélem meg, hogy így ez a rendszer felelőtlen állapotba hozza a Parlamentet. Olyan döntést kell hoznia, amely döntésnek a feltételeit, a döntésnek a következményeit, a döntésnek a megfelelő körülmé nyeit ma még nem láthatja, és az 1994es, számunkra teljesen ismeretlen költségvetés terhére kell ma előreláthatólag - persze most dobálózhatunk a számokkal - egy 40 milliárdos döntést meghozni; természetesen tudom, hogy mind a 40 milliárdot nem 1994ben k ell folyósítani, hisz ezek a beruházások három évre ütemezhetők, s valószínűleg ez az összeg a 40 milliárd forintnál kevesebb. (11.30) De amikor 1993ban az összes, a folyamatban lévő és az induló címzett és céltámogatási összeg a költségvetésben csupáncsa k 28 milliárd forint, így mindenféleképpen elég furcsa, amennyiben ezt a két nagyságrendet egymáshoz hasonlítjuk. Tehát összefoglalóan, amit a harmadik kérdéskörről, tehát az új, induló beruházások szempontjából lényeges célrangsorral kapcsolatban mondani szeretnék - nem érintve tartalmilag a célok rangsorát, hisz ezzel kapcsolatban azzal, amit Wekler Ferenc elmondott, mélyen egyetértek, és valóban nagyon nehéz egymással nehezen összemérhető célokat valamilyen rangsorba beállítani , itt önmagában a rendsze rrel van baj; azzal a rendszerrel van baj, amelyik valamiféleképpen fenn akarja tartani az alanyi jogosultság képzetét, ugyanakkor olyan döntések meghozatalára kényszeríti a Parlamentet, ami senki számára nem jó, nem jó sem a Kormány számára - sem a mostan i, sem az esetleges új Kormány számára , nem jó a Parlament számára, és egészen biztos, hogy akinek a legrosszabb, az megint az önkormányzatok. Tehát ilyen körülmények között én azt gondolom, hogy magát a céltámogatási rendszer ilyen működtetését kellene átgondolni és valóban csak olyan pénzekkel, támogatásokkal hitegetni, úgymond, olyan támogatások reményét az önkormányzatok elé állítani, amely támogatásokhoz, mint a beruházások finanszírozására felhasználható forintokhoz, valóban hozzájuthatnak az önkorm ányzatok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Horváth Tivadar képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka. Átadom az ülés vezetését Szűrös Mátyás alelnök úrnak. (Az elnöki szé ket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) Felszólaló:Dr. Horváth Tivadar a KDNPképviselőcsoport nevében HORVÁTH TIVADAR, DR. a KDNP vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónokok körében utolsónak szólni legalá bb olyan nehéz feladat, mint az előttem szóló Deutsch Tamásnak. Könnyebb a helyzetem viszont annyiban, hogy tudok reagálni, illetve el tudok gondolkodni azokon a felvetéseken, amelyeket az előttem szólóktól hallottam, akár egyetértőleg, akár egyet nem értő leg viszonyulok azokhoz a kérdésekhez. Nagyon sok olyan felvetést hallottunk az előző szónokoktól, amelyekből a kívülállók számára esetleg az a képzet alakítható ki, hogy itt a Parlament hosszú évek során mást sem tett, mint azon mesterkedett, hogy az önko rmányzatoktól milyen módszerekkel és különböző technikákkal tudjon jogos és őket megillető pénzeket elvonni, és a Parlament vagy a kormányzat fiókjában tartani. Nos, le kell szögeznem mindjárt az elején, nem szorosan ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan , de tudnia kell azt az ország közvéleményének, hogy 1991ben közel 12 milliárd forintos keret állt rendelkezésre címzett és céltámogatásokra, ez a keret 1992ben 28 milliárd forintot tett ki, tehát a növekedés több mint 120%os volt. A '93as év valóban r endhagyó ebből a dinamikus növekedésből, hiszen a forráskeret az idei költségvetésben nem növekedett számottevően.
