Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
1248 Dr. Latorcai János ipari és keres kedelmi miniszter válasza LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés, Hölgyeim, Uraim! Örömmel fogadtuk azt az aktív és felelősségteljes, igen konstruktív hozzáállást, amit az illetékes országgyűlé si bizottságok, valamint a frakciók vezérszónokai és a képviselők tanúsítottak a Kormány által benyújtott energiapolitikai tájékoztató megvitatása során. A jelen tájékoztató két év egyeztető tevékenységének az eredménye. Ez természetes is, hiszen egy társa dalmilag, gazdaságilag átalakuló, Európához integrálódni akaró, demokratikus nemzet energiapolitikáját egyoldalú döntések nem határozhatják meg - ahhoz nemzeti közmegegyezés szükséges. A dokumentum az 1992 elejei helyzetkép alapján készült. Az időközben be következett társadalmi, gazdasági és energetikai változások ellenére úgy hiszem, a megfogalmazott fő stratégiai célok és az azok megvalósításához szükséges eszközök jelen pillanatban is érvényesek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az energiapolitikában időtálló és a nemzet egészét érintő fő energetikai irányelveket rögzítettük. Az átfogó energiapolitikánál lényegesen mélyebb és részletesebb ágazati és részprogramokat egyrészt ezen irányelvekhez és keretekhez igazodóan, másrészt pedig a változó körülmény ekhez igazodóan, elsősorban majd az energetikai társaságoknak kell kidolgozniuk és menedzselniük. Tisztelt Országgyűlés! Kötelességem megköszönni mind munkatársaimnak, mind pedig a közreműködő képviselőknek azon elhangzott elismerő és segítő észrevételeket , amelyek ezen energiapolitika cél- és eszközrendszerét javítani, támogatni szándékoztak. Elhangzottak a vitában olyan vélemények is, hogy az energetika területén csak nagyon kevés igazán érdemi dolgot csináltunk. Ezzel kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy ebben a nehéz helyzetben sokoldalú cselekedetet végrehajtani nyilvánvalóan igen nehéz. Fokozottan igaz ez változó társadalom és gazdaság egészébe ágyazódó és annak függvényében alakuló energiagazdaság esetében. Az elmúlt három évet alapul véve, sem a lakosságnak, sem a vállalkozóknak, így összességében a társadalomnak sem lehetnek panaszai az energiaellátást illetően. Az energiafogyasztók kereslete maradéktalanul kielégítést nyert, az ország működőképességét biztosító energiamennyiség rendelkezésre ál l, sőt, biztonsági készleteinket is sikerült növelni. Igaz, ebben közrejátszott a gazdasági recesszió, valamint a szerkezetváltás hatására bekövetkezett energiaigénymérséklődés is. Ennek ellenére úgy vélem, hogy energiaellátásunk egyensúlyának biztosítása az elmúlt 23 évben igen komoly eredmény. Mindez azonban csak oly módon valósulhatott meg, hogy az energiagazdaságban is meglévő torz árrendszert - amely a kisfogyasztók olcsóbb ellátásában nyilvánul meg - változtattuk, és az energiaárakat közelítettük az energiaszolgáltatások teljes ráfordításait tükröző költségekhez. Ezen aránytalanságok megszüntetése rövid távon fájdalmas és olykor nehezen érthető, de hosszabb távon világpiaci versenyképességünk, valamint európai integrálódásunk megköveteli az energiaár ak végleges rendezését. Azt a felvetést pedig, miszerint a Kormány a szociális problémákra érzéketlen és nem hajlandó figyelembe venni a társadalmi elégedetlenséget az energetika területén, épp a tegnapi napi eseményekkel is cáfolhatom. Mindezt annak alapj án állítom, hogy a magyar háztartások - a hatóságilag maximált árak alapján - fele, illetve harmadáron jutottak, illetve jutnak még ma is egyes területeken a magas komfortfokozatot biztosító vezetékes energiákhoz, mint a nyugati országok állampolgárai. Te rmészetesen vannak problémák, amelyek feloldása hosszabb időt igényel. Én ezt természetesnek tartom, hisz olyan problémák kerülnek itt napvilágra, mint az alapanyagtermelő ipar
