Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VITÁNYI IVÁN (MSZP)
1189 vagy a médiatörvénnyel kapcsolatos alkotmányügyi bizottságunk tevékenységéhez hasonló. Tulajdonképpen ez az egy pont kihúzza a szőnyeget ez alól a kétszintes bizottság alól, olyan, mintha nem is lenne ez a bizottság. Itt már tulajdonképpen áttértünk a nemzeti kulturális alap részletekben való tárgyalására. (12.30) Még egy pontot kiemelnék a paragrafusok közül: azt, hogy a nemzet i kulturális alapba, sajnos, belekerült az a paragrafus is, amely szerint a nemzeti kulturális alap fogja eltartani az APEHnak, tehát az adóhivatalnak azon alkalmazottait, akik ezzel a kulturális alappal foglalkoznak, sőt, szintén a nemzeti kulturális ala p fogja eltartani azon alkalmazottakat, akik a minisztériumban ezzel foglalkozni fognak. Közelítő számításaink szerint ez a pénz, amit egyszerűen a bürokráciára költene a nemzeti kulturális alap, megközelítheti ennek a kulturális alapnak a 10%át. Mi azt g ondoljuk, hogy ez egy lehetetlen állapot, hogy a nemzeti kulturális alapot azért hozzuk létre, hogy a bürokraták meg tudjanak belőle élni. Ez megint csak egy olyanfajta szemléletmódot tükröz, ami számunkra elfogadhatatlan. Tulajdonképpen lezárásként - nem mennék bele további részletekbe: a Szabad Demokraták Szövetsége a fent vázolt ellenvetéseink miatt ezt a törvényt nem fogja megszavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a független kisga zda képviselőcsoport kíváne szónokot állítani… Nem. Következik Vitányi Iván, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának szónoka. Felszólaló: Vitányi Iván az MSZPképviselőcsoport nevében VITÁNYI IVÁN (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Amikor a jelen Orsz ággyűlés kulturális bizottsága megalakult, egyik első dolga volt, hogy napirendre tűzze egy nemzeti kulturális alap létesítését. Több ülésen foglalkoztunk vele. Valamennyien úgy láttuk, hogy az alapok és az alapítványok széles körű működése fontos, szinte elsőrendű eszköz lesz a kulturális élet szakmai mechanizmusának modernizálására, demokratizálására, az egyoldalú állami irányítás társadalmasítására; annak a koncepciónak a megvalósítására, hogy valóban a társadalom, a köz, a nemzet kezébe kerüljön a kultú ra általános és mindennapi folyamatainak irányítása - lehetőleg és tendenciájában az egész társadaloméba, nem egyik vagy másik kitüntetett csoportjáéba. Azóta csaknem három év telt el. Létrejött egykét alapítvány, különböző szakmákban és különböző cé lokra, de kétséges, hogy közülük is többen mennyire felelnek meg a kitűzött ideálnak. Leginkább még a Rádió és Televízió közalapítványa felelt volna meg - ha létrejött volna. És most itt van előttünk a javaslat a nemzeti kulturális alapra. Ennek azonban - itt egyetértek Rajk Lászlóval - csak a neve emlékeztet arra, amit a kulturális bizottságban eredetileg akartunk. Igaz, itt nem társadalmi alapítványról van szó, hanem a költségvetés rendszerébe, tehát formálisan is a minisztérium felügyelete alá tartozó al apról. Ezt is különbözőképpen lehet azonban csinálni. Az alap létrehozásának akkor van értelme, ha elősegíti a kultúratámogatás rendszerének valódi demokratizálását. Ez a javaslat a fordítottját teszi: a társadalmi civil szférát úgy szélesíti, hogy rögtön megerősíti benne az állam vezető szerepét. Látszólag a társadalmasítás felé mozdul el, valójában azonban új keretet ad egy minisztériumi vezérletű centralizált újrafelosztásnak. Azt osztja ugyanis fel, amit egyszer már felosztottak, és ezzel mintegy rejtek utakon növeli az állami redisztribució szerepét. Jellegzetes, hogy az előttünk fekvő eredeti javaslatban egyetlen szó sem volt arról, hogy milyen összetételű testületek döntsenek a felosztásról - pedig emlékezhetünk, hogy más esetben, például éppen a média törvény előkészítésében, milyen minuciózusan törekedett minden fél arra, hogy a kuratórium minél jobban leképezze az egész társadalmat és az egész politikai életet. Arra is
