Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ)
1188 A harmadik szempont természetesen magának a nemzeti kulturális alapnak az általános és részletes vizsgálata. Az első két szempontnál tulajdonképpen Fodor Tamás - mint kisebbségi véleményt mondó - elkezdte ezt a kritikát, amit azzal egészítenék ki, hogy a tárca egész egyszerűen nem vette magának a fáradságot, hogy az államháztartási törvé ny különböző előírásait egységesen értelmezte volna a tárcát érintő különböző alapokra. Minden alapnál másfajta módon értelmezte ezeket az államháztartás törvényi előírásokat: hol miniszteri felelősségre hivatkozott, hol társadalmasított döntéshozatalra, e zért nem alakult ki egy egységes szerkezete ezeknek az alapoknak, ami azt hiszem, hogy nagyon nagy baj. Különösen a jövőre nézve nagyon nagy baj, hogy nem fog egységesülni a jogrendszerünk, hogyha továbbra is ilyen törvényeket hozunk a Parlamentben. Tulajd onképpen az egységes szemléletmód hiánya sajnos a miniszter úrra is jellemző. Mondhatnám azt, hogy bizonyos lobby érdekek előtt meghajolva az OTKA és a FEFA tekintetében olyan társadalmasított döntéshozatalt valósított meg, amelyik számunkra kedvező, és ah ogy Rab Károly képviselőtársam jelezte, ezt támogatjuk is. A nemzeti kulturális alapnál viszont egy egészen más szemléletmód érvényesült a miniszter úr részéről, amit tulajdonképpen nem értünk, hogy ez miért történt. Ugyanígy nem értjük, hogy előző miniszt ertársának a tevékenységét tulajdonképpen nagyon sok tekintetben folytatja, mert - ellentétben Andrásfalvy képviselőtársam előző felszólalásával - bizony nagyon sok elégedetlenség volt kulturális körökben az ő tevékenységével kapcsolatban. Szintén ugyanazt a dolgot említeném meg, amit Fodor Tamás képviselőtársam már megemlített: az elmúlt év vége felé és ennek az évnek az elején tulajdonképpen magánalapítványokba olyan költségvetési pénzek lettek kivive, amik milliárdos nagyságrendűek. Ha csak két ilyen nag y magánalapítványt vizsgálunk: a Hungária TV Alapítványt és a Szabad Művelődési Alapítványt, ez közel hatmilliárd forintos pénz, ami kikerült a Parlament és a Kormány ellenőrzése alól. Hogy a dolog világos legyen: a nemzeti kulturális alap és a magánalapít ványok aránya között ez a hatmilliárdos közel, mondjuk Komárom egész évi költségvetése. Amiről mi tegnap a kulturális bizottságban tárgyaltunk: az a 700 millió, az mondjuk Veresegyháza évi költségvetése. Tehát a Kormány úgy tekinti a magyar Parlament kultu rális bizottságát, hogy koncként odadobja ezt a Veresegyháza nagyságrendű évi költségvetést: ezzel rágódjon, foglalkozzon a kulturális bizottság, míg teljes ellenőrzés nélkül egy Komárom évi költségvetését ki tudja vinni magánalapítványokba. Hangsúlyozom: a dolgok jogszerűek voltak. Tehát jogilag nem is támasztunk ez ellen kifogásokat, csak megjegyezzük, hogy elég furcsa a viszony ezek között. Rátérve a nemzetközi kulturális alap vizsgálatára. Ennek az alapnak a tervezete közel két éve a minisztérium asztal án fekszik - ismertebb becenevén "KutyMarschalterv"ként ismeri a szakma. Tulajdonképpen ebből a tervezetből az égvilágon semmi nem maradt, csak a címe, az, hogy nemzeti kulturális alap. Ennek a címnek és a most beadott törvényjavaslatnak egymáshoz semmi köze nincsen. Mégpedig azért nem is lehet semmi köze, mert egyetlenegy nagyon alapvető különbség van, illetve sok különbség van, de egy nagyon fontos alapvető különbség van a kettő között: hogy ezzel a benyújtott nemzeti kulturális alap törvénytervezettel a Kormány, illetve az állam továbbra is fenntartja a jogot magának a keresztfinanszírozásra. Nem mond le arról a jogáról, hogy igenis ő határozza meg azt, hogy mi hordoz kulturális értéket és mi nem hordoz kulturális értéket. Hiába változtatták meg a nevé t, ez továbbra sem hozzájárulás, továbbra sem járulékoltatás, ez - kérem szépen - továbbra is giccsadó, csak egyszerűen a nevét változtatták meg. (Derültség a bal oldalon.) Azért mondjuk azt, hogy továbbra is fenntartja a kormányzat a jogot arra, hogy tová bbra is ő mondja meg, mi a művészeti vagy kulturális érték, mert ugyan létrejött egy bizottság, csakhogy a törvényben van az utolsó paragrafus, amely az egész bizottság tevékenységét tulajdonképpen annullálhatja, megszüntetheti. Mondhatnám azt, hogy a Csur ka Istvánféle egymilliárdos zárolási indítványhoz hasonló pontja ez a törvénynek, vagy Bakó képviselőtársam hasonló indítványához
